Kék Emerencia elmélkedése
„Ne féljetek!”
„Vége. Meghalt! Becsapott! Beszélt Istenről, az örök életről, hittem neki – nem kellett volna. Naiv voltam. Csodákat tett, és mégis, mint egy gonosztevő, úgy halt meg. Szégyenletesen, kereszten. Nagy csalódás, kidobott néhány év az életemből, amit vele töltöttem. Ideje hazamenni, vissza a régi életemhez.” Talán hasonló gondolatok suhantak át egy-két Jézushoz közelálló tanítvány fejében Jézus pénteki halála után.
A két asszony, Mária Magdolna és a másik Mária azonban mégis elmegy a sírhoz másnap hajnalban: akár sírni egy jót a szeretett Mester halála miatt, messze a férfiszemektől, akár mert a szokás diktálta a sír meglátogatását – valójában mindegy.
Kétszer hallják a megdöbbentő felszólítást: „Ne féljetek!” Először a feltámadást hírül adó angyal szájából a földindulás és a sírt elzáró kő elgördítése után, majd maga a Feltámadott mondja nekik velük szembejőve, miközben sietnek (mit sietnek! rohannak!) a tanítványokhoz a feltámadás hihetetlen hírével. „Ne féljetek!” – hallják. Tényleg ne, mert nem őrültek meg, nem szellemet látnak, hanem élő, hús-vér embert, magát a Mestert, akinek meg lehet ölelni a lábát! …
És azóta is, minden húsvétkor elhangzik ez a felkiáltójeles mondat: kihez felszólításként, kihez felkiáltásként, kihez óhajtásként szól. Mert mindannyiunknak szüksége van rá és meg kell hallanunk.
Óhajtásként talán ilyen értelemmel: „Végre már ne féljetek, higgyétek el, hogy tényleg megtörtént a feltámadás, Krisztus életét adta értetek, a világ már meg van váltva, nem nektek kell megváltatni! Önmagatok fontosságát, a nélkülem-nem-tudják-megoldani őrjítő hozzáállását tegyétek félre!”
Felszólításként talán ezt jelentheti: „Ne féljetek! Már nem kell félnetek: Krisztusban és általa végleg eldőlt minden, a gonosz elveszítette a csatát! Jöhet bármilyen külső baj (háború, természeti csapás, nélkülözés stb.), vagy belső összeomlás (gyász, depresszió, kiégés stb.), a világ a beteljesedés felé halad. Ne hagyjátok, hogy a gondok miatt megroskadt vállatok, lehajtott fejetek lefelé húzza a tekinteteteket – Krisztus, keresztje minden fájdalmával, maga a biztató remény és erő, rá emeljétek a szemeteket!” Felkiáltásként pedig talán ez az értelme: „Ne féljetek! Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! Örüljetek, mert megnyitotta az utat Istenhez mindenki számára: a múlt, a jelen és a jövő emberei számára! Rajtatok áll, hogy elindultok/továbbmentek-e ezen az úton, hogy találkozni akartok-e Vele ebben és a halál utáni életben.”
„Ne féljetek!” Mert Jézus Krisztus minden emberért szenvedett, meghalt és feltámadt. Mindenkiért. Érted. Érted?...