Advent 3. vasárnapja (Öröm vasárnap)
december 15.
Szof 3,14-18a Iz 12 Fil 4,4-7 Lk 3,10-18
Nézzétek Isten az üdvösségem! Iz. 12,2.
Advent harmadik vasárnapja az örömé: az öröm meglep. Vágyunk rá, olykor számítunk is rá, mégis megdöbbent, máskor zsörtölődünk, mert hiába várjuk, nem érkezik. Az igazi mély öröm ajándék, mindig van benne rácsodálkozás.
Advent harmadik vasárnapja a pásztoroké: az egyszerű embereké, akik meglephetők. Köztük jó társaságban vagyunk, magunkra ismerhetünk. Mögöttük egy fárasztó nap, ugyanolyan, mint az összes többi. Bajlódás a nyájjal – mert a bárányok koránt sem olyan puha, fehér barikák, mint a mesekönyvekben, hanem koszosak, csapzottak, büdösek és állandóan éhesek. Aztán éjjel minden elnyugszik, elcsendesül … Vagy mégse? … Angyalok, fény, szavak: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek.” (Lk. 2,10)
Az öröm kimozdít a félelemből. Szavakra fakaszt, hálára, énekre, imára. Erről szólnak a mai szentírási részek, erről jövendöl Izajás (Iz. 12) és Szofóniás (Szof. 3,14-18), erre buzdít Pál (Fil. 4, 4-7). Mindegyikben ott a ne félj, mert az Úr közel.
Amikor ezt felfedezzük, az olyan, mint a karácsony – és nemcsak karácsonykor!
„Hallgass az életedre. Lásd meg micsoda felfoghatatlan titok hordozója. Unalmasságában és fájdalmában nem kevésbé, mint izgalmasságában és örömében: érintsd, ízleld, szagold, míg végül feltárul előtted szent, rejtett esszenciája, hisz végső soron minden pillanat kulcsfontosságú, és az élet maga kegyelem.”
Advent harmadik vasárnapja erre hív: a felfedezés örömére!