Révay Edit OCV elmélkedése
Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. (LK 6, 38)
Lassan belebocsátkozva a nagyböjt csendjébe, egyszerre csak ott állunk a nagy kérdéssel: Hogyan is állok Istennel, önmagammal, és embertársaimmal?
A mai olvasmányban Dániel próféta ír Isten irántunk megmutatkozó, rendíthetetlen hűségének és irgalmának felismeréséről, és mintegy válaszként tükröt tart, melyben a népe hűtlenségei mellett sajátjával is szembesül.
Hirtelen mekkorává dagad a távolság az isteni és az emberi között! Hisz Isten hűséggel és irgalommal felel a mi a hűtlenségünkre. A felismeréstől megrendült Dániel így vall: “az irgalom és a megbocsátás a tiéd, Urunk és Istenünk.” Ennek újszövetségi folytatása az evangélium: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas!” A megbocsátás Istené, de nekünk kell megnyílnunk rá, hogy bennünk is végbe tudja vinni. Ha megnyílunk, akkor jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérünk másoknak és mérnek a mi ölünkbe is. A mások iránti irgalmunk minket is gyógyít!