2025 novemberében indult el egy értékes szakmai kezdeményezés: a ma már Sapientia Továbbképző Központ nevet viselő intézetünk adott lehetőséget a szupervizor szakma képviselőinek, hogy megoszthassák egymással szakmai és személyes fejlődésük állomásait, feltöltődjenek a kollégákkal való találkozásból.
Az ősbemutató: amikor elindult a Sapientia szupervizor képzés szakmai napjainak sorozata — In memoriam Gulyás Vince
2025. november 28-án gyűltünk össze először — és valami olyasmi kezdődött el aznap, amiről akkor még nem tudtuk, hogy hagyománnyá válik.
Milyen igényre válasz a szakmai nap?
A Sapientia Továbbképző Központ számára fontos, hogy a szakmai szellemiségünk, világlátásunk folyamatosan csiszolódjon. Ehhez pedig az kell, hogy megmutassunk valamit a világból — és invitáljuk azokat, akik szívesen kapcsolódnak hozzánk: szupervizorokat, hallgatókat, és mindenkit, akit a témáink érdekelnek.
Az első alkalmat Gulyás Vince barátunk és kollégánk emlékének is szenteltük.
Négy inspirátor, négy irány
A beszélgetést Tornay Krisztina Petra nővér moderálta, négy inspirátort kérve fel, hogy röviden bemutassák szakdolgozati témáikat.
Guba András, a képzés vezetője nyitó inspirációjában a jövőbe engedett betekintést — a rendszerek egyre halmozódó bonyolultságáról beszélt.
Kalmár Petra, frissen végzett, díjnyertes szakdolgozatot író hallgatónk a szupervíziót beavatásként mutatta be — egészen új nézőpontból inspirálva a jelenlévőket.
Wayda Vera inspirációja a szupervízióban létrejövő tiszta helyzetekről és jelenlétről gondolkodtatott el bennünket.
Katona-Pucsek Kristóf saját, AI asszisztált önszupervízióra alkalmas számítógépes programjának tapasztalatait osztotta meg velünk.
A csendtől a mesterséges intelligenciáig
A beszélgetések rendkívül tartalmasnak és inspirálónak bizonyultak — olyan széles ívet jártunk be, amely a csend jelentőségétől egészen az AI használatáig terjedt.
Pontosan az a sokszínűség jellemezte ezt a délutánt, amit reméltünk: különböző nézőpontok, közös gondolkodás, és egy közösség, amely szívesen tér vissza egymáshoz.
*
A folytatás 2026 márciusában érkezett — és azóta is tart a hagyomány.
Húsz év érlelődése: a második szakmai nap
2026. március 26-án gyűltünk össze másodszor a Sapientia szupervizor képzésének szakmai napján — és ezúttal már egy új fókusszal: mi történik egy szakdolgozati témával húsz év szakmai gyakorlat után?
A cél egyértelmű volt: hogy a két évtizede végzett szupervizorok megosszák a hallgatósággal, hogyan érett, alakult a témájuk az idő és a tapasztalat hatására — és ezzel inspirálják a jelenlévőket.
Három inspirátor, három egészen más út
Ez alkalommal is Guba András piarista atya, a szupervizor képzés vezetője nyitotta a sort. Témája: a bennünk élő mások. Bemutatta, hogyan formálták az általa hordozott generációs jellemzők a szakmaiságát — általánosságban, és konkrétan szupervizorként is. Egy mondata különösen megragadott: „Ha nem szupervizor lennék, földműves lennék.”
Kárpáti Gábor az intuíció természetét hozta közel hozzánk — hiszen szakdolgozata is pontosan erről szólt: az intuícióról a szupervízióban. A legfontosabb felismerés, ami megmaradt: mindannyiunknak vannak intuícióink a fejlesztő munkában, és minél bátrabban hagyatkozunk rájuk, annál izgalmasabb feladat tudatosítani és tudatosan használni őket.
Pázmándi-Szakács Viktor, tanszupervizorunk a ki- és ki nem mondottság témáját osztotta meg — egy nagyon személyes utazás formájában. Megmutatta,
milyen fázisokon át vezet az út a ki nem mondottságtól a kimondásig.
Több mint 30 kolléga — és egy közös döntés
A szakmai napon több mint 30 kolléga megtisztelő jelenléte és visszajelzései meggyőztek minket: ez a forma működik, és folytatni kell.
A döntés megszületett: 2026-ban negyedévente megrendezzük a szakmai napot.
*
A következő alkalom: június 11. Ha ott voltál — köszönjük az inspirációt. Ha nem — legközelebb csatlakozz hozzánk!
Mi lett a szakdolgozati témánkból két évtized múltán? — A harmadik nap szakmai nap kérdése
Június 11-én közel harmincan gyűltünk össze a Sapientia Főiskola dísztermében — immár harmadik alkalommal —, hogy a szupervizor képzés szakmai napján közösen gondolkodjunk. Nemcsak egymás között, hanem mindenkivel, akit érdekel ez a terület. E napot Répássy Helga kollégánk moderálta.
Egy izgalmas kérdés, ami mindenképp elgondolkodtat
A nap gerincét egyetlen kérdés adta:
mi történt az elmúlt 20 évben azzal a témával, amiről egykor a szupervizori szakdolgozatunkat írtuk? Ami akkor fontos volt — hogyan válik fontossá ma? Merre mozdult a gyakorlatban?
Nem hagyományos előadásokat hallgattunk. Az előadóinkat téma-inspirátoroknak kértük fel: nem arról beszéltek, mit kell tudni — hanem elhozták a saját témájukat, hogy minket is gondolkodásra késztessenek.
Három inspiráló történet
Veres Kata azt mutatta meg, hogyan vált ő — látássérültként — kiegyensúlyozottá egy számára szinte láthatatlan területen, a nonverbális kommunikációban. És hogyan visz azóta is olyan csoportokat, ahol ez a téma komoly kihívást jelenthetne.
Varga László a „szupervizor torzója” témáját hozta el. A beszélgetés végül nem a szakdolgozatról szólt, hanem valami mélyebbről: arról, hogy
szupervizorként szakmai személyiségünk soha nem kész — folyamatosan alakul, állandó „félkészségben” van.
Bognár Nándi már a szakdolgozatában is a jó kérdés természetét kutatta. A téma azóta is csiszolódik benne — mára már két, kérdésekre épülő ember- és szervezetfejlesztő kártya-, illetve társasjátékot is alkotott belőle.
Közös gondolkodás, kisebb és nagyobb körben
Az inspirációk után kisebb csoportokban, majd közös körben jártuk körbe azokat a témákat, amelyek minket, jelenlévőket leginkább foglalkoztattak — mindvégig a szakmánk középpontba állításával.
Mi következik?
Az előadás-inspirációk hamarosan elérhetők lesznek a Sapientia Továbbképző Központ szupervizor képzésének YouTube-csatornáján. Addig is néhány kép a rendezvényről ízelítőül.
A következő szakmai nap időpontja: szeptember 9., 17 óra. Írd be a naptáradba — biztos nem szeretnéd kihagyni!
Szerző: Pázmándi-Szakács Viktor