Advent 1. hete, csütörtök
December 5.
Iz 26,1-6 Zsolt 117 Mt 7,21.24-27
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.
Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült.
Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
Quirin Ágnes elmélkedése
A ház személyiségszimbólum, ábrázolásban kifejezi a rajzolója személyiségének főbb vonásait. Ha most „csak úgy spontán” rajzolnánk mindannyian egy házat, a kép rólunk mesélne. Személyiségünk háza sok elemből épül fel; külső és belső tulajdonságaink, érzelmeink, gondolataink, vágyaink, kapcsolataink, képességeink, készségeink…
Szabad teret kaptunk az Atyától házunk alakítására.
Személyiségünk házát érő külső terheket, a nehézségeket, a váratlan, olykor nagy erejű viszontagságokat nem bírják el a Krisztusi dimenziót nélkülöző alapok...hosszú távon csődöt mondanak.
Jézus, - aki bűneinket magára vette, - szenvedésével váltotta meg a világot. Az ő ereje tud megtartani bennünket a földi életben ahhoz, hogy megálljunk az élet viharaiban is, megtartsuk önmagunkat. Egyedül ő személyiségünk házának biztos alapja.
A sziklára épített ház pedig a tettekre váltott tanítás, a cselekvés Jézussal. A sziklán álló ház statikus képe így válik dinamikussá, a vele való cselekvésben.
Ebben a cselekvésben nem vagyunk már megingathatók, nem csúszunk el, mert egy stabil személyiségszerkezetet alkot bennünk Jézus.
„Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla!”( Iz 26,1-6)