Fekete Károly: Élni Isten gyönyörködésére
„Zarándokének. Dávidé.
Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!
Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra,
Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára.
Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére.
Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.”
(Zsolt 133)
Isten zarándokát nem a szent város külső szépsége ejti rabul, nem az építészeti és az esztétikai élmény fogja meg, hanem az Isten miatt egybegyűlők egyetértése, a köztük lévő harmónia hatása bilincseli le. Rácsodálkozik a testvéri légkörre: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!”
Nagy erők munkálkodnak ma azon, hogy megbomoljon az egyetértés, és elválasszanak, szembe állítsanak, harcra tüzeljenek embereket, nemzeteket, és megbontsák az egyetértést. Ha ma írná művét a zsoltáros, akkor inkább így fogalmazna: „Ó, mily rút és mily szörnyűséges, ha a testvérek széthúzásban tengődnek. Nem is küld oda az Úr áldást, és ez végzetes lesz az életükre nézve.”
Háborús időket élünk, ami előhívta a hatalmaskodás és a rombolás ösztönét, mert triumfál a gazdagság, az uralkodni vágyás és az erőszak triásza. A világ számos pontján láthatjuk, mire képes az ember, ha felölti magára harci fegyvereit.
Nekünk a gonosz mesterkedéseivel, fortélyaival és ámításaival kell szembeszállnunk. Ősi mintázata van az ördögi körbe bevonásnak, behálózásnak. A gonosz erők ravaszak, szervezett támadásban vannak. Össztűzben vagyunk ma mindannyian! Ebből a csatából nem lehet kimaradni. Itt nincs hátország, bunker, óvóhely, nem lehet elbújni, megúszni, emigrálni előle.
Augustinus egyházatya magyarázata azt mondja: „Akikben nincs meg Krisztus tökéletes szeretete, azok gyűlölködnek, zavargók, egymás terhére vannak, aggodalmaskodással gyötrik a másikat. Olyanok ezek, mint a kocsikerék: szállítja ugyan rakományát, de közben nem tudja abbahagyni a zörgést. Ilyen sok testvér is. A megosztott szív nem tud áldást mondani, mert míg szájával áld, szívével átkot mond.” […]
Egyetértésünk és megáldottságunk legyen protestáló hang az átkos tettekkel és az áldatlan állapotokkal szemben. Legyen pajzs az áldás, amely felfogja a gyűlölködést és a rágalmakat, az uszítást és a szidalmakat.
Adjunk okot Isten gyönyörködésére azzal, hogy mint testvérek, éljünk egyetértésben az Isten Egyháza közösségében!
(A teljes írás a Vigilia márciusi számában olvasható.)