Hetven papként eltöltött év.
A történet a II. világháború előtt kezdődik a Káli-medencében és vezet 93 éven át a mai napig, a szegedi Dómba.
A test már talán nem olyan erős, a fülledt meleg, a nehéz miseruha a fiatalt is megpróbálná, de a jelenlét, a küldetéstudat és az ahhoz tartozó mindennapos erőfeszítés töretlen. A hang, mely hetven év meghatározó mozzanatait idézi fel nem remeg. Határozottsága, tisztasága pontosan olyan, mint harminc évvel ezelőtt. Tiszták és határozottak a gondolatok is: becsületes számvetés és hálaadás – hiszen ezért jöttünk össze.
“Jól csináltam? Nem.
Rosszul csináltam? Nem.
Úgy csináltam, ahogy tudtam.” - mondja, és ebben benne van az az alázat, amit régtől fogva ismerünk, és ami annyira tiszteletre méltóvá tette számunkra.
Még gyermekként, Úrnapján született meg benne a vágy, hogy egyszer majd maga is Krisztus testét vihesse, és ma is hálás érte, hogy ez valóra vált. Ez a kötődés segítette helytállni a veszteségek, feszültségek, kilátástalannak tűnő körülmények között is. Ezek az egykor küzdelmes élethelyzetek mára már mind értelmet nyertek.
Egyszerűség és hitelesség az életben, a küldetésben és ma az ünnepben.
Gyulay Endre nyugalmazott Szeged-csanádi megyés püspök rubinmiséjén jártunk.
Az elhangzott beszéd itt hallható: