Tornay Krisztina és Guba András elmélkedése
Lévi vámos volt, kollaborált, és saját közössége ellen használta hatalmát: a neki kiszolgáltatottakat megkárosította, azok védtelenek voltak vele szemben. Utálat és dühös megvetés tárgya volt.
Megdöbbentő módon Jézus meglátja és megszólítja Lévit. Magához hívja, egészen közelre, bizalommal teli kapcsolatra: „Kövess engem!”
Nemcsak elhívja a vámszedő asztalától, hanem le is ül asztalához, a vámosoknak megterített asztalhoz. „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!” (Mt, 11,19)
Saját tanítványait is magával viszi. Nemcsak Lévivel ülnek egy asztalhoz, aki már csatlakozott Jézushoz, hanem vámszedő barátaival is, akikről semmit nem tudunk. Így működik az a közösség, amely a „föld sója” és a „világ világossága” (Mt 5, 13-16). A gyógyító közelségből senki sincs kizárva, senki! Remegő lábbal botorkálunk Jézus asztala felé, akár bűnösök vagyunk, akár tanítványok. Bárhogy is van, nehéz asztalhoz ülni.
Mégis makacsul valljuk, hogy mindenki számára létezik bocsánat és újrakezdés, Jézus éppen a betegekhez jött és a bűnösökhöz.
Lévi felállt és MINDENT OTTHAGYOTT, megszabadult attól, ami fogva tartotta, követi Jézust, s mi megrendülten, a nevével hitelesített evangéliumot olvassuk hálával és csodálkozva Isten kegyelmén.