Történelmi pillanathoz érkezett a magyarországi ortodox közösség: Bartholomaiosz pátriárka szeptember 5-én megnyitotta a Fanarion Ortodox Dialógus Központot a budapesti Múzeum utcában. Az épületegyüttesben található a Három Szent Főpap tiszteletére szentelt templom, amelyet augusztusban Arszeniosz ausztriai metropolita szentelt fel – ezzel a nagyléptékű fejlesztéssel az eddig két apró szobában létező, ám folyamatosan gyarapodó létszámú közösség teret kapott a tevékenységeihez. A magyarországi exarchátus görög, ukrán és magyar hívek lelkipásztori ellátásáról gondoskodik.
A volt Károlyi-palotában, amely az exarchátus új központja lett, kialakítottak többek között kiállítótermeket is: az első tárlat George Kordis görög ikonfestő munkásságát mutatja be – a művész és munkatársai keze nyomát láthatjuk az új templom falain is; alkotásait a hagyományos és a modern összjátéka jellemzi.
A George Kordis párbeszédben az élő hagyománnyal című tárlaton húsz év munkáit láthatjuk termek szerint tematikusan elrendezve. Eközben egy monitoron folyamatosan fut az amerikai dokumentumfilmes, John Harrison alkotása (The Heart is Our Only Home), amelyből a budapesti templom kifestésének fázisait és a művész, George Kordis ezzel kapcsolatos gondolatait is megismerhetjük.
A kiállításkatalógusban Keri Wiederspahn, a Writing the Light, illetve az athéni Cinnabar – Kortárs Bizánci Művészet és Ikonográfia központ igazgatója úgy fogalmaz: vannak kiállítások, amelyek műalkotásokat gyűjtenek össze, és vannak, amelyek művészi látásmódokat tárnak fel. George Kordis budapesti tárlata az utóbbi kategóriába tartozik – szögezi le. Kordis a kortárs szakrális művészet jelentős alkotója, akinek a számára „a bizánci hagyományt nem az anyaga, hanem a nyelve határozza meg”.
Az ikonok hazai szerelmeseit azzal az örömhírrel örvendeztetik meg, hogy a tervek szerint a Writing the Light és a Cinnabar is időről időre részévé válik a Fanarion életének ikonfestészeti kurzusok és kiállítások révén.
Olga Yunak művészettörténész, a tárlat kurátora a katalógusban arról ír, az Örömhírvétel „igen”-je egy olyan párbeszédet nyitott meg, amely soha nem zárul le, és ez a dialógus érkezett most Budapestre, amint azt a központ neve és a nyitókiállítás címe egyaránt magában hordozza.