Imrédy Sarolta elmélkedése
Nem lehet kedves Isten előtt, aki felebarátját nem szereti.
Akit igazán szeretek, arra nem tudok haragudni. Dühös tudok lenni, pillanatnyi hirtelen mérgeskedés előfordulhat, ami elég hamar tovaszáll.
Ha haragot táplálok magamban, akkor nem szeretek eléggé. Haraggal a szívemben boldog sem tudok lenni. Persze minden, ami nem kedves Isten előtt, gátolja boldogságom hosszú távon. De a harag itt és most, a jelenben akadályoz meg abban, hogy felszabadult és vidám legyek. Mérgez engem és a kapcsolataimat.
Egyértelmű számomra, hogy tennem kell azért, hogy ne legyen bennem harag? Vagy még az oltár elé is kimegyek haragos szívvel? Az is lehet válasz, hogy én sosem haragszom senkire! Tényleg nem? Talán a böjti csendben átgondolhatom újra őszinte, tiszta szívvel, legalább magam előtt kendőzetlenül.
A pillanatnyi düh még nem harag, ha jól kezelem, de ha nem figyelek rá, haraggá válhat. Ha szőnyeg alá söpröm is, attól még bennem van. Vigyázzunk rá, hogy tényleg minden apró „haragkezdeményt” megszüntessünk magunkban!