„A bölcsesség az erények forrása” (Bölcs 8,1)
Nánai Gabriella Krisztina vagyok, 2001–2005 között voltam a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hittanár-nevelő szakos hallgatója.
Vallásos családból származom, a család minden tagja mélyen hívő. Éppen a ferencesek templomában voltam szentmisén, amikor azt kértem a jó Istentől, hogy szeretnék ezen a környéken főiskolán vagy egyetemen tanulni. Aznap este jött a telefon, azonnal menj be a Sapientiára, most van a jelentkezés. A kérésem meghallgatásra talált.
Nagy örömmel kezdtem meg tanulmányaimat; segítőkész emberekkel, jó szándékú diáktársakkal és szerzetesekkel találkoztam. Különösen kiemelkedik Őri Mária nővér, aki az Angolkisasszonyok szerzetesrendjének tagja volt, a hallgatókért mindent megtett erején felül. Vizsgák idején mindig kérte az előadót, hogy adjon esélyt a jobb érdemjegy megszerzésére a hallgatóknak. Olyan nemeslelkű volt, hogy nehézség esetén hozzá fordultunk segítségért, ami soha nem maradt el, mindig imádkozott a hallgatókért, a sikeres vizsgáért, példa volt előttünk.
Az itt tanító atyák lelkes, igazságra nevelő tanításai a mai napig iránytűként működnek az életemben. A reggeli szentmisék meghatározták napjainkat, így kezdtük a tanulást, Isten erejével minden könnyebben ment. Szerzetes társainkkal vidám perceket töltöttünk együtt, a sok nevetés és a jó hangulat hozzátartozott találkozásainkhoz. Ez az emberi kapcsolat megmutatta, hogy szükségünk van egymásra, a főiskola elvégzése után is megmaradtak barátságaink. A legutóbb Ferenc pápa látogatásán találkoztunk, és örömmel üdvözöltük egymást. Ez a főiskola a tudás- és emberformálásban is sokat adott. Megtanított arra, hogy minden cselekedet előtt forduljak bizalommal Istenhez, tárjam fel kéréseimet, és legyek hálás érte. Az eredmény nem marad el.
Dr. Kállay Emil piarista atya útmutatása szerint fontos a szorgalom, és hogy napodat Istennel kezdd. A kedves mosolya, biztató szavai és a határozottsága is emlékezetes, szívet melengető, ahogyan beszélni tudott: „Miért szükséges a szépirodalmat olvasni? Hogy tudjuk szépen kifejezni magunkat, és megértetni másokkal a mondanivalónkat.” Megszívlelendő útravaló, amit magammal vittem, és azóta se tudok betelni vele.
Fekete László András atya tanításaiban a legfontosabb az volt: „Ismerd meg az újat, és tanulj meg válogatni!” Ez a módszer nemcsak a tananyag kapcsán jön elő, hanem a hétköznapi életben is, megismerni, elmélyíteni és kitartani az érték mellett, majd továbbadni. A tanári munkában is nagyon sokszor visszaköszön egy-egy magyarázat kapcsán, mi az az érték, amire tanítjuk a ránk bízottakat.
Nagyon jó volt hallgatni András atya humoros előadásait, a sok nevetéssel és az érdekes okfejtéssel még jobban felkeltette az érdeklődést a pedagógia iránt. Ilyenkor születtek meg azon ötletek, amelyeket a tanításban azóta is használok.
Dr. Sulyok Elemér atya bibliai előadásai kitűnő magyarázatokat adtak egy-egy téma okfejtéséhez és megértéséhez a korabeli viszonyok tekintetében. Ragyogó etimológiával érdekfeszítőbbé tette a szóban forgó témát, ami késztetést adott arra, hogy utánanézzek bizonyos szavak jelentésének. Ezáltal sikerült megtanulni a sorok között olvasni, megismerni a Biblia szépségét, tanításait és az Isten üzenetét.
Sokat adott a dogmatika tantárgy megértéséhez a dogmatika kör, amit dr. Ancsin István tanár úr vezetett. Ennek a logikája az volt, hogy pontosan értsük meg a különböző megközelítéseket, szisztematikus reflexiókat, értelmezéseket. „Deum docere”, Istent tanítani, ami Schütz Antal életének programja volt: ne csak tudásunk növekedjék Istenről, hanem közelebb kerüljünk hozzá, a róla szerzett ismeretünk életünket átfogó személyes valóság legyen.
A diáktársaimmal való találkozásokkor mindig előjön: Emlékszel, mi volt a Sapientián? Milyen fantasztikus, mélyreható és sokatmondó előadásokat hallgattunk? A vizsgaidőszakok izgalma, a sikeres vizsgák utáni örömök, a hálaadás. A továbblépés és a fogadalmak, a jobb tanulási időbeosztás, az írásbeli feladatok elvégzése, a konzultációk mind hozzátartoztak a diákéveinkhez, hogy méltón fejezzük be tanulmányainkat, s büszkék lehessünk az itt megszerzett tudásra.
A Sapientia mindig elöl jár az új feladatokban, a helyes értelmezésben, hogy naprakészek legyünk. A szemináriumi dolgozatok témáinak kutatása, feldolgozása hozzájárult a lelkiség elmélyítéséhez, a helyes megértéshez, az értelmes élet céljához, ami maga Jézus Krisztus az életünkben. Azóta is ebből táplálkozunk: a sok bölcsességből, az új kereséséből, az imádságos lelkületből, amit itt tapasztaltunk, és magunkkal vittünk az útra. „Imádkozom érted, értetek, a közösségért.” „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket.” Gondolatainkat átszövi az ima és az érző szív bölcsessége, ami tettekkel bizonyítja a hitet.
Ennek a közösségnek a lelkisége az irgalomról, az emberségről és a szív jóságáról tanúskodik. A hit megéléséhez nélkülözhetetlen.
Nagyon jó volt itt tanulni, a diáktársak vidámsága, segítőkészsége, embersége, az itt tanító atyák hozzáállása olyan példát adott, amely követendő.
A legszebb emlékeim közé tartozik a könyvtárazás, a kutatómunka, a szerzetesek és világiak közös szentmiséje. Együtt gondolkodtunk, s barátságok szövődtek, amelyek tartósak és bizalommal teliek.
Részt vettem főiskolai hallgatók mentorálásában, ami nagy megtiszteltetés volt számomra, a visszajelzések szerint igen pozitív.
Hálás vagyok, hogy itt tanultam, olyan tanító-nevelő munkában vettem részt, ami meghatározta a hittanár-nevelői munkámat, e nemes feladat azóta is a szenvedélyem. Sok szeretettel gondolok vissza az itt eltöltött diákéveimre.
„Az Úristent magasztalom, jóságáról gondolkodom, irgalmához folyamodom, mert meghallgat azt jól tudom.” (Kájoni Kancionálé)
Mit jelentett a Sapientiához tartozni?
Számomra büszkeséget és azt a bizalmat, hogy olyan helyen vagyok, ahol fontos vagyok, érdemes tanulni, az emberek egymás irányában megértéssel és figyelemmel vannak.
Mi a legnagyobb öröm?
Az összetartozás, a tudás, az imádságos lelkület, a szeretet és a hála, amit kaptam.
Milyen javaslatok lennének a Sapientia jövője alakításában?
Jó lenne a régi diákokkal többször találkozni – legyen nyitott kapu.
Számoljanak be az életük alakulásáról, nehézségeikről és örömeikről.
Legyen továbbképzés – Sapientiás nap öregdiákoknak.
Alma mater díj.
Mi a személyes célkitűzés a következő évekre?
Nyelvtanulás Olaszországban.
Saját jelmondat, idézet, ami elkísér az életben?
„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” (Péld 9,10)