Nagyboldogasszony Ünnepére

Meghökkentően kedves, nagyon különös Szűz Mária-ábrázolástípus jelent meg Assisiben és a környékén a XIII. század végén. Jézust és édesanyját a mennyei trónszéken vagy szivárványos mandorlában egymás mellett ülve látjuk: derűs, boldog arccal, gyengéd mozdulatokkal ölelik egymást. Ismerős a kompozíció: az Assumptio,  Szűz Mária mennybevétele, s Mária mennyei megkoronázása is hasonlóan szokott elénk tárulni. Ezeken az umbriai képeken azonban nincsenek történések. Megjelenhetnek ugyan ünneplő-zenélő angyalok, imádkozó emberek, szentek: a két főszereplő tőlük külön, intim, otthonos mozdulattal, békésen üldögél.

A legkorábban keletkezett ilyen ábrázolás Assisiben a Szent Ferenc templomban van.  Cimabue alkotása, a XIII. század legvégéről[1]. Mára eléggé megkopott, de a vonalak, képelemek jól kivehetőek, különösen egy sematikus rajz segítségével[2]. Alul látszik a ravatal/koporsó, ahol Máriát siratták, s immár üres. Leplek  csüngnek félredobva az oldalán. Innen emelte magához édesanyját Jézus. A ravatalt körülvevő glóriás apostolok alsó két sora felett szentek sorakoznak, felettük négy nagy szárnyas angyal tartja a hatalmas mandorla/dicsőség-ívet, amelyben Jézus magához öleli édesanyját. 

Úgy tűnik, egyszerre látjuk Mária testben-lélekben való felvételét a mennybe és megérkezését Fiához, találkozásukat. Ezt a személyesre hangolt, emberien érzelemgazdag mennybevétel-ábrázolást szemlélhetjük Perugiában a klarissza Monteluce kolostorban vagy a Santa Giuliana káptalantermében. De Subiacoban, Szent Benedek kolostorában is látható egy. A talán leghíresebb, a Cesi Mester triptichonja (1315k.) eredetileg a spoletoi katedrálisban állt.  

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

A kompozíció a forrása - Mária mennybevételének és megkoronázásának nyugati ábrázolás-típusán kívül, amelyen Jézus trónján foglal helyet - egy olyan ábrázolás-típus, amely az Énekek Énekéhez kapcsolódik a keresztény egyházban. Ilyen pl. az a XII. századi francia miniatúra, amelyet a IV-V. században élt Aponius Énekek Énekéhez írt latin krisztológiai magyarázatának egyik másolatában találunk.[8] A szöveg Jézus és a hozzá hűséges lélek, illetve az Ige és Jézus emberi lelke közti egyesülés szimbólumait fedezi fel a szentírási szöveg szerelmes szavaiban. Ugyanakkor az egész mű szemlélete az Egyház és Krisztus kapcsolatát írja le, az üdvtörténet folyamatát szemlélve.[9] 

[10] 

A képen Krisztusnak és a Jegyesnek egyetlen glóriája van, mindketten átölelik a másik vállát, arcuk összeér,  ahogy egy korábbi, 1097-ből származó képen is. Itt a nevek is szerepelnek (rövidítve): XPS és ECCLA. Egy másik hasonló ábrázoláson a két alak külön-külön megfestett glóriája fonódik össze. [11].  

 A jegyesség az Ószövetségben végleges és komoly, együttéléssel járó elköteleződés volt, de megelőzte a tényleges házasságot, ezért nagyon alkalmas az Egyház és Krisztus evilági kapcsolatának szemléltetésére.[12] A mostani időben, bár már Krisztushoz tartozik az Egyház, még nem érkezett el a teljes, háborítatlan egység ideje. Erre vár, erre készül a küzdő Egyház és ennek boldogságát szemléli Máriában, az Egyház édesanyjában, aki közülünk elsőként testestül-lelkestől felvétetett a mennybe. 

[1] https://www.academia.edu/71384075/Cimabue_s_Marian_Fresco_Series_in_Assisi_A_Reconsideration_of_Identifications_and_Implications 

[2] https://www.slideshare.net/slideshow/20132-a-assisi1/16755232#59

[3] Perugia, Monteluce klarissza kolostor, https://www.perugiatoday.it/blog/inviato-cittadino/inviato-cittadino-monteluce-prosegue-il-recupero-degli-affreschi-al-coro-delle-monache.html 

[4] Marzolini triptichon, Peruggia, Santa Giuliana, refektórium ill. káptalanterem, Xlll. sz.

[5] Marzolini triptichon

[6] https://www.meisterdrucke.uk/fine-art-prints/Maestro-di-Cesi/150759/Tryptic-of-the-Virgin%2C-central-panel.html

[7] Subiaco, Sacro Speco

[8] Expositionis Apponii in Canticum canticorum abbreviatio, (Aponius https://www.roger-pearse.com/weblog/2015/06/25/some-notes-upon-apponius-and-his-commentary-on-the-song-of-songs/, vszleg. V. századi szerző, 1151-1175, Bibliothèque nationale de France. Département des Manuscrits. Latin 1808.

[9] Roger Pearse: Some notes upon Apponius and his commentary on the Song of Songs, 2015. https://www.roger-pearse.com/weblog/2015/06/25/some-notes-upon-apponius-and-his-commentary-on-the-song-of-songs/

[10] Krisztus és az Egyház, illetve a lélek, https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b10539561w/f12.item.r=(Saint-Amand-en-P%C3%A9v%C3%A8le);%20f 

[11] 1. kép: 1097k. Bibliotheque Valenciennes, France; 2. kép: XII.sz. Cambridge, King's College MS 19 f. 12v

[12] Victoria Emily Jones: Jesus, the church’s fiancé, 2015. https://thejesusquestion.org/2015/11/22/jesus-the-churchs-fiance/