Patsch Ferenc SJ: Antiqua et nova
A mesterséges intelligencia álljon az emberi méltóság és a közjó szolgálatában
Alighanem az évszázad kérdése, hogy mire irányul majd a mesterséges intelligencia fejlesztése: vajon az ember támogatása és kiegészítése, vagy annak helyettesítése lesz a beprogramozott cél? S vajon az egyháznak lehet-e szava ebben a kérdésben? Egyesek amellett kardoskodnak, hogy a keresztényeknek inkább távol kellene tartaniuk magukat az ilyen és hasonló, úgyszólván „világias” kérdésfeltevésektől, és kizárólag az emberek örök üdvösségével kellene foglalkozniuk. Csakhogy egy holisztikusabb (és nem ideológiailag beszűkített) látásmód azt sugallja, hogy éppen annak érdekében, hogy „természetfeletti” küldetését teljesíthesse, az egyház feladatai közé tartozik az is, hogy „Isten vándorló népének” (GS 48) evilági kérdésekben is eligazítást nyújtson. A földi élet és a túlvilági üdvösség/boldogság ugyanis komplex összefüggésben állnak egymással; szigorúan véve egymástól elválaszthatatlanok.
Ferenc pápa tanítóhivatala az Antiqua et nova [AN] kezdetű nota (megjegyzés) közreadásával – amely a Hittani Dikasztérium, valamint a Kultúra és Nevelés Dikasztériuma közös munkájának eredményeképpen 2025. január 28-én jelent meg, és amelyet maga a pápa is kézjegyével látott el – nemcsak a fenti kérdésben teszi le a voksot, hanem egyúttal átfogó és informált elemzést is nyújt a mesterséges intelligenciára vonatkozó etikai kérdéshorizont széles spektrumáról. A viszonylag terjedelmes – mintegy 40 nyomtatott oldalt kitevő (117 bekezdést és 215 lábjegyzetet tartalmazó) – dokumentum korántsem amolyan „egyszerű hitvédelmi irat”. A műfaj standardjai egyébként is magasak, ám az AN még ebben a mezőnyben is feltűnő igényességgel veszi számba a mesterséges intelligencia jelenleg belátható „kihívásait” és „lehetőségeit”. Transzdiszciplináris megközelítése a technológia e kortárs jelenségének tudományosan informált, ugyanakkor hitelesen teológiai olvasatával szolgál, amelyet összeköt az egyház társadalmi tanításával. Alapvető üzenete kettős: egyrészt az emberi intelligencia elvileg redukálhatatlan a mesterséges intelligenciára (vö. AN 7–12; 30–35); másrészt erkölcsös fejlesztését két szempontnak, az emberi méltóságnak és a közjó előmozdításának kell vezérelnie (vö. AN 48; 50; 106; továbbá 42; 43; 110). A dokumentum realista szemléletű, ám egyúttal reményt is sugall: „a MI az emberiség szolgálatába állhat és képes hozzájárulni a közjóhoz” (AN 106; vö. továbbá 110).
A tanítóhivatali nota alapvetően Ferenc pápa korábbi, a témára vonatkozó megnyilvánulásaira épül, ám több is, mint azok rendszerbe szedett összefoglalása. Hat szervesen egymásra épülő részből áll: egy rövid „Bevezetés[t]” követően (I.) tisztázza, hogy „mi a mesterséges intelligencia” (II.), majd elemzi az „intelligencia [fogalmát] a filozófiai és teológiai hagyományban” (III.). Ezután „az etika szerepé[t veszi górcső alá] a MI fejlesztésének és használatának irányításában” (IV.), majd pedig – a legterjedelmesebb részben – az „egyes [sajátos] kérdések[et]” (V.) tárgyalja viszonylag részletesen. Az irat „végső megfontolások[kal]” (VI.) zárul. A rendelkezésre álló terjedelmi korlátok miatt e helyt csak arra vállalkozhatunk, hogy a teljesség igénye nélkül számba vegyük a dokumentum legfontosabb gondolatait, különös tekintettel az újdonságokra.
(A teljes írás a Vigilia júniusi számában olvasható.)