2025. március 15.
1. nagyböjti hét szombat
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Hallottátok a (régi) parancsot: »Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!« Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”
Mt 5,43-48
A mai szentírási szakaszok közös üzenete az Istennel való szövetség hűsége és az ebből fakadó szeretet, amely túlmutat az emberi igazságosságon. A Mózes ötödik könyvéből vett olvasmány arra emlékeztet bennünket, hogy Isten választott népe vagyunk, és ennek a kiválasztottságnak nem csupán kiváltságai, hanem kötelezettségei is vannak. Az Úr törvényeit nem pusztán szabályokként kell szemlélnünk, hanem olyan életformaként, amely közelebb visz minket Istenhez. A parancsolatok megtartása nem csupán egyéni üdvösségünk záloga, hanem annak is az útja, hogy Isten dicsőségét a világban megmutassuk.
A zsoltár is ezt az igazságot erősíti meg: boldogok, akik Isten útján járnak és törvényét követik. A törvény nem elnyomás, hanem szabadság: szabadság az önzés, a bűn és az igazságtalanság terhétől. Ha hűségesek maradunk az Úrhoz, megtapasztaljuk az ő jelenlétét és áldását életünkben.
Jézus az evangéliumban azonban ennél is tovább vezet minket. A törvény betöltése nem csupán abban áll, hogy megtartjuk Isten parancsait, hanem abban is, hogy az ő tökéletes szeretetéhez igyekszünk hasonlítani. Az emberek természetüknél fogva hajlamosak viszonozni a jót, és elutasítani az ellenségeskedést. Jézus azonban arra hív, hogy lépjünk túl ezen az emberi igazságosságon, és merjünk szeretni ott is, ahol a világ logikája szerint már nincs értelme a szeretetnek. Az ellenség szeretete nem azonos az igazságtalanság eltűrésével, hanem annak az alázatos felismerése, hogy Isten szeretete minden embert elér, és bennünket is erre hív.
Nagyböjt idején különösen érdemes ezen elgondolkodnunk. Kik azok, akikkel nehéz szeretetben élni? Kiket tartunk méltatlannak a megbocsátásra? Hol van bennünk még keménység, ami akadályozza Isten kegyelmének működését? Nagyböjt nem csupán a lemondás ideje, hanem az igazi szeretetben való növekedésé is. Ma, amikor Jézus ezt mondja nekünk: „Legyetek olyan tökéletesek, mint a mennyei Atyátok”, ne engedjük, hogy ez a felszólítás elérhetetlen távolságba kerüljön tőlünk. Isten kegyelme által a szeretetben való növekedés minden nap lehetséges.
Hetesi Edit