Isó M. Emese művészettörténész ezúttal egy 14. századi, hársfából faragott, nyitható Mária-szobor titkaira hívja fel a figyelmünket, amely a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum gyűjteményében található.
Dráma bontakozik ki előttünk valójában. Mert ezekben a kinyitható szobrokban nemcsak a feltárulás mozzanata hangsúlyos, hanem az is, hogy elrejtenek valamit, így pedig többletjelentést hordoznak.
Egyrészt Mária az, akin keresztül elérhetővé válik, megtestesül az Ige. Mindig is magában rejtezi a megváltás lehetőségét, tehát, amikor egy Madonna-ábrázolást látunk (sőt, bármely Madonna-ábrázolást!), mindig gondoljunk erre is. Így kap új minőséget az, hogy magába zár valamit, és így kap különösen is nagy hangsúlyt a Köpönyeges Mária-ábrázolások (másnéven a Madonna della Misericordia-ábrázolások) hosszú sora.
Hiszen Mária az az anya, aki látta meghalni a fiát, mégis oltalmazóan borítja köpenyét az imádkozó nép fölé. Úgy, ahogy itt is látni:
Istenanya, aki az Egyház és mindenek anyja, aki magához öleli a nála oltalmat keresőket: gyerekeket, fiatalokat és véneket egyaránt, nem számít a társadalmi rang sem, szegények és gazdagok, egyházi és világi fők is egyaránt kereshetnek nála menedéket. Véd a szavakkal is könnyen megragadható ellenségtől, akik az országra törnek, így például a törökök nyilaitól, de menedéket nyújthat járványokkal szemben és az ördögi kísértések ellen is, amelyeket már elvontabb módon lehet képben is megfogalmazni.
Ezen a Madridban őrzött Juan de Nalda festményen szinte hercegnőként lép elénk Mária. Ahogy kitárja a kezét és köpenyét az emberiség felett, egyszersmind megidézi a keresztre feszített Krisztus alakját is. Egyetlen mozdulat, mégis számos felidézhető gondolat és érzés tolul fel benne: Mária ahogy ismétli azt a testtartást, ahogy fiát látjuk általában, jelzi, hogy együtt szenved vele.
Id. Lucas Cranach Budapesten őrzött festményén is a Köpönyeges Mária-képtípus jelenik meg, újragondolt verzióban: kettős közbenjárás ez, hiszen nemcsak Mária, de maga Krisztus is a védelemért könyörgők segítségére siet, hogy az Úr haragjától menthessék meg őket. Az Atyaisten három nyíllal fenyegeti a föld lakóit: a háború, a pestis és az éhínség nyilával. Mi történhetett 1516 és 1518 körül, amiért éppen így fogalmazta át a mester ezt a témát?
Nem tudom, de azt most értettem meg, hogy milyen sok ponton kapcsolódik össze Éva és Mária alakja: mindketten elárvult anyákká lettek. Gondoltál már erre? Mária mindenkit gyermekének tekintve ölel magához a fia helyett, Évára viszont egészen másképp tekintünk. Sokat gondolok rá mostanában, és próbálom összegyűjteni azokat a kifejezéseket, amelyek vele kapcsolatban szoktak elhangozni. Neked mik azok a tulajdonságok, szavak, amelyek eszedbe jutnak róla? Milyen gondolatokból áll össze az Éváról alkotott képünk?
Forrás: ejha! hírlevél