Baritz Laura OP elmélkedése
Márk evangéliuma Jézus legfontosabb üzenetét adja át nekünk.
Gyerekkorom hittantanárának, Sulyok László atyának válasza a kis hittanosok felé arra a kérdésre, hogy miért élünk, ez volt: Azért élünk, hogy a Jóistent megismerjük, Őt szeressük és a mennyországba jussunk. Ezt a tanítást soha nem felejtettem el és felnőttkorom nagy kérdéseit átgondolva mindig megnyugtatott Laci bácsi tanítása: az élet értelme az Istent megismerve az, hogy Őt szeressem.
Hogyan lehet szeretni azt, akit nem látok, nem hallok, nem tudok megsimogatni, nem tudom jó erősen megölelni, egyáltalán, aki nincs itt fizikailag, testileg?
Erre a választ a lelki mesterek, a spirituális életben jártas szerzetesek, a szentek tudják a legjobban megadni, de mit csináljon a földi átlagember, a hívő és nem hívő de jószándékú ember, aki „csak” szeretni akarja a Jóistent?
A jó hír, hogy nem nekünk kell erőlködni. Jézus azt is tanítja, hogy Isten előbb szeret minket, mint ahogy mi szeretnénk őt, nekünk csak válaszolni kell az Ő mindent elsöprő, ingyenes, nagylelkű, irgalmas szeretetére. Nyitott szívvel és lélekkel kell figyelnünk és észre vennünk ezt a nagy szeretetet, az életünk történéseiből, a gondviselés megtapasztalásából, Isten pozitív jelzéseiből és reagálnunk, válaszolnunk rá. Nyitottan az Ő akaratára. És ha megvan a kapcsolat, akkor nem lesz már baj, hogy nincs fizikailag, testileg itt, mert velem lesz a lelkemben, gondolataimban, sőt, érzelmeimmel is megtanulom Őt szeretni, lelkemmel átölelni, megsimogatni, lelkemben megtapasztalni az Ő simogatását, ölelését, és ha egészen oda tudom neki adni az életemet, rábízni magamat, megtapasztalhatom az Énekek énekének forró szeretetét is:
„Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni.” (Én 8,6-7)
Így is lehet szeretni a Jóistent, „teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből” (Mk 12,30)