2025. március 06.
Csötörtök hamvazószerda után
Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz:
„Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt.
Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”
Lk 9,22-25
-------------------------------------------
A kereszt szó hallatán vagy egy feszületre tekintve leggyakrabban a fájdalom, szenvedés, valami elviselhetetlen és elhordozhatatlan jut eszünkbe. Tiltakozás támadhat bennünk, bennem, amikor azt hallom Jézus szájából, hogy tagadjam meg magam, veszítsem el életemet miatta. Az evangélium azt üzeni, hogy ha Jézust követem, már nem leszek az az ember, aki addig voltam. Szabad döntésem, hogy követem-e Őt. Szabad döntésem, hogy felveszem-e a keresztem. Ebben az evangéliumi szakaszban a kereszt egy rejtett, kevésbé egyértelmű arcát mutatja meg: a kapcsolat szimbóluma, a kapcsolódásra hívó jel Mester és tanítványa között. Amikor úgy döntök, hogy felveszem, akkor nem amellett döntök, hogy meg fogom érteni a keresztemet, sem amellett, hogy biztosan lesz erőm elviselni. Amikor felveszem a keresztem, akkor a Vele való kapcsolat mellett döntök. Ebben a kapcsolatban válhatok azzá, akivé megálmodott.
Kalmár Petra