Jézus bevonulása Jeruzsálembe Gecelfalván
XIV. század vége
Tornay Krisztina írása
Gecelfalva (szlovákul: Koceľovce) a felvidéki Gömör tájegységéhez tartozik, a középkorban kisváros volt. Gótikus templomának szentélyében Jézus és Mária életének történetét látjuk a freskókon. A képek ismeretlen festőműhelye a virágzó Anjou-korban, 1350 után működött és a szomszédos Mártonházán (Ochtina) is alkotott.
A virágvasárnapi bevonulás képén a kompozíció középpontjában a piros köpenybe burkolt, szamáron ülő Jézust látjuk, áldást osztó kézzel. Előtte, az úton, a városkapun éppen kilépő – és egymás lábán taposó – emberek meghajolnak, a legelsők felsőruhájukat terítik a szamár lába elé. Míg a polgárok mind harisnyában, cipőben vannak, Jézus és az apostolok mezítláb, viszont glóriás alakjuk lényegesen nagyobb.
A háttérben jól kivehetően egy zöldellő pálmafa áll, s lombjai között egy fiatal férfi kapaszkodik.
Úgy tűnik, hogy ő törte le azokat az ágakat, amelyek a szamár lába alatt látszanak, s a fán megcsonkulva tűnik elő az egyik vastag ág. Bal kezében éppen még egy gallyat tart, jobbját a dobás lendületében nyújtja előre. Mögötte egy másik pirosruhás, talán női alak nyújtózik ki a városkapu őrtornyából, s három további ember ablakokból, illetve egy épület-résből hajol ki: mintha éppen indulásnak erednének, hogy csatlakozzanak a Jézus elé szaladó ünneplő-hódoló csoporthoz.
Lendületük, nyújtózkodó-vágyódó mozdulatuk dinamikus, eleven, élettel teli. Az arcok is kifejezőek: habár rendkívül tiszta vonalakkal, pár vonással jelzett csak minden arc, de mégis személyítettek s érzelemgazdagok: a derűs várakozás uralkodik rajtuk, s ez az örömteli pillanat Jézus arcán is kifejeződik: mosolyog, kedvesen tekint az emberekre. Szamara inkább paripa-szerűen értelmes arcú, emberi szemű, felhúzott szemöldökkel, jóindulatúan néz szembe az alázattal meghajló, szemlesütött vagy fölfelé tekintő csoporttal.
A tanítványok közül ötöt látunk arccal is megjelenítve, a többiek takarásban vannak, csak a sok glória látszik. Néhányan felismerhetőek az attribútumaikról: a kopaszodó, őszes Szent Péter kulcsot és könyvet tart, a háttérben a szőke, szakálltalan János könyvet, a barna szakállas Jakab apostol kardot. Köpenyükbe burkolózva, egymáshoz közelhúzódva mennek Jézus után, figyelmesen szemlélve, ami történik. Van, aki csodálkozik, Jakab apostol komoly, János kissé előrefurakodik, s derűsen reménykedő, Péter mozdulatában, testtartásában, önmagára mutató kezében van valami megtörtség is, s a mögötte álló fehér köntösű, szakálltalan, barna hajú apostol mintha csettintene az ujjaival.
Jézus pedig mezítlábas királyként, föléjük, mindenki fölé magasodva, bátran, örömmel hirdeti Isten Országának eljöttét.
A képek forrása:
https://gotickacesta.sk/hu/gecelfalva-evangelikus-templom/
https://medievalmuralgemer.com/en/localities/kocelovce-gecelfalva/287