Kocsis Fülöp: Szinódusi tapasztalatok
Mielőtt Rómába utaztam volna a 2023. október 4. és 29. között tartott szinódusra, fontosnak tartottam, hogy több teológus véleményét is megkérdezzem az eseményről, mert több szempontból is bizonytalannak tartottam a helyzetet. Akarva-akaratlanul eljutottak hozzám olyan vélemények és állásfoglalások, amelyek akár egyenesen eretnekséggel vádolták a kezdeményezést, de legalábbis a liberalizmus egyházi térnyerését szorgalmazó erőfeszítéseket láttak a hátterében, és többször tapasztaltam, hogy a német egyház szinódusához hasonlították, ami miatt sokakban jogos aggodalom ébredt. Ugyanakkor a szinódus kedvező megítélése sem volt ritka, és Rómából mindig bátorító és támogató üzenetek jutottak el hozzám. […]
Az egész szinódus módszertanának kiemelten lényeges eleme volt az úgynevezett „Lélekben folytatott beszélgetés”, vagyis az az erőfeszítés, hogy miközben a résztvevők beszélgetnek egymással, a Szentlélekre figyeljenek. Ez a hozzáállás segített abban, hogy a különböző vélemények hallatán senki ne tanúsítson nyomban ellenállást, hanem próbálja megőrizni a nyitottságát, de arra is figyeljen, milyen reakciót váltanak ki belőle a különböző nézetek. Ennek a magatartásformának a legfontosabb eszköze a csönd volt: minden hozzászólás után csöndet tartottunk. A résztvevőknek tehát ily módon is gyakorolniuk kellett a szinodalitás egyik lényeges elemét, az egymás iránti figyelmet.
A szinódusi tanácskozás légkörét kiválóan érzékelteti, hogy az egyik csoport püspöktagja azon meggyőződésének adott hangot, miszerint minden egyes résztvevő az egyházért él és az egyház javát szolgálja. Ez a közös nevező mindenkinek segíteni tudott, amikor véleménykülönbségekre derült fény, noha a szemléletbeli eltérések ettől még nem szorultak háttérbe.
A következő hónapoktól nagyon sokat várok, főként görögkatolikus egyházunkkal kapcsolatban. A szinódus tartalmi összefoglalásából, a zárószövegből azt olvasom ki, hogy nem szükséges újabb útmutatásokra várnunk, hanem ránk, püspökökre van bízva, miként dolgozzák fel a helyi egyházak a felmerülő kérdéseket és javaslatokat. Magyar görögkatolikus egyházunkban ismét össze akarjuk hívni azokat a csoportokat, amelyeket már két éve életre hívtuk, és ezekben a csoportokban vagy esetleg újabbakat is szervezve szeretnénk megvitatni azokat a témaköröket, amelyeket különösen fontosnak tartunk és saját közösségeinkben érvényesíteni tudunk. Számomra a következő hónapok egyik legfontosabb célkitűzése, hogy egyházunk nyitottabb és befogadóbb legyen, és semmiképpen se váljon elzárkózóvá. Természetes, hogy a hagyományainkhoz ragaszkodunk, de a hagyományaink akkor lesznek élők, ha közösen elevenné tudjuk tenni azokat.
A teljes írás a Vigilia januári számában olvasható.