Iz 48,17–19; Zsolt 1; Mt 11,16–19
Guba András SP elmélkedése
De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket?
Az adventi evangéliumok ébren tartják a Keresztelő Szent János-i vonalat, vagyis azt a Jézus életében jelenvaló ószövetségi várakozást, amely a Messiásra vár. „Te vagy az Eljövendő vagy mást várjunk?”
Ebben az evangéliumi szövegrészben áttételesen jelenik meg János. Gyerekek játszanak: az egyik csapat lakodalmat jelenít meg: zenél, táncol, a másik csapat halotti siratót énekel és jajong. Az ujjongó gyerekekben ismer Jézus magára: ő az élet játékát, János az elmúlás játékát játssza.
De „ez” a nemzedék egyikhez sem csatlakozik, mert kivetnivalót talál bennük: saját vallási szempontrendszeréből leleplezi a játékosokat, az egyik falánk és borissza, a másik meg megszállott. Az az új, amit Jézus, vagy éppen János hoz, nem lehet az igazi.
Adventben Jézusra várunk, aki több és más, mint amit mi magunktól jónak látunk. Szükségképpen szétfeszíti várakozásunk elképzelt tárgyát. Adventben hagyjuk magunkat meglepni Jézustól. Tanuljuk megengedni Istennek, hogy olyan legyen, amilyen, vagyis olyan, amire végképp nem számítunk.