Utolsó vacsora
Tornay Krisztina Petra SSND
Merab Abramishvili grúz festő megnyitja felénk az utolsó vacsora asztalát: felülről rálátunk az asztallapra. Rajta kisebb-nagyobb kelyhek, kerek kenyérkék, halak – csupa eukarisztikus szimbólum - s sorban az apostolok kezei, amint mind Jézus felé nyúlnak. Az asztal alatti sávban látjuk az lakomázók lábait. Megjelenítésük kedvesen játékos, kicsit esetlen. Az emberi lábak egyszerűségükben, őszinteségükben vallanak arról, ami az egész történet alapja: Jézust követők, őrá figyelők, felé fordulók lábai ezek.
Az apostolok felsőteste ismétli ezt az odafordulást, a kép felső regiszterében azonban az érzelmek hevessége uralkodik. A kezek a levegőben, gesztikulálva. Jézus szavaira – egy közületek elárul engem – izgatottság, zavar keletkezett. S az kérdezik: én vagyok az, Mester? Ez a közös érzés hullámzik a képen, s csak egy alak válik külön, meghúzódva, összegörnyedve: egy másik takarásába bújó, bal szélén gunnyasztó Júdás.
Jézus alakja középen az odaadás, osztozás szelíd mozdulatával teremt békét, biztonságot.
Abramishvili egyszerre merít a grúz szakrális festészet és a nyugati keresztény hagyomány forrásaiból. Képe jól felismerhetően Leonardo milánói alkotásának ihletét is mutatja. Az alakok elrendezése, csoportok kialakítása, az ellentét Jézus szelídsége és a tanítványok nyugtalansága között onnan ismerős.
Leonardo képén a sokféle érzelem, temperamentum felismerhetően, jól értelmezhetően jelenik meg: Látunk kérdező, védekező, összesúgó, vitatkozó figurákat, van, aki hárítani próbál és van, aki érintettségében felpattan az asztaltól. Jézus itt egyértelműen jobban, világosabban elválik a két oldalán kibontakozó történettől. Sokkal inkább egyedül van. Abramishvili képén szinte kapaszkodnak belé, s a tanítványokhoz való közelsége, a velük vállalt közösség is hangsúlyosabb. Ugyanakkor Leonardonál Jézus és Júdás mélyebben összekapcsolódik, mint a grúz festőnél: ott Júdás távolabbról, elhúzódva jelenik meg, mint aki kilépőben van ebből a közösségből és már csak megbújik benne.
Leonardo képe az évszázadok alatt súlyosan megrongálódott, az egykor világos vonások összemosódnak és egészen másként látjuk, mint ahogy eredetileg kinézett. És mégsem vesztett semmit a kisugárzásából, sőt, sebzettségében talán méginkább közel engedhető, befogadható.
Abramishvili lemond a részletekről. Csak sejtet, vázol: alig-alig húzza el a függönyt a jelenet elől.
Rufusz Ferenc Az utolsó vacsora animációs filmje ezt a titkot, feltáratlanságot mutatja meg más eszközökkel.
https://www.youtube.com/watch?v=m-2Puz1ilNE&t=20s