A kurázsi kifejezés Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című drámája révén került be a háború utáni XX. század közbeszédébe. A dráma főhősére olyan kurázsi jellemző, amely a túlélést célozza, miközben elveszíti a számára legnagyobb értékeket. Néhány éve Brecht berlini színházában volt alkalmam megnézni a Kurázsi mamát. Mély nyomot hagyott bennem a rendezés, amely a színpadot a nézőtér felé lejtősre építette. A dráma a felső szakaszban kezdődött, majd a végére egészen közelre és egyben egészen mélyre zuhant. A Kurázsi mama kurázsija a túlélésért vállalt súlyos kompromisszumok képessége, amely végső soron pusztulásba vezet.
Brecht kurázsija az ügyeskedéssel elért túlélési képesség. Zygmund Baumann, a posztmodern filozófusa a folyékony vagy képlékeny modernitás legfontosabb erényének a flexibilitást tartja. A hosszú távú következetességnek, a fiatalkorban elsajátított erkölcsi tartás egész életen át megőrzésének már nincs keletje. A viszonyítási rendszerek egy generáción belül többször is változnak, csak az képes túlélni, aki megfelelően érzékeli a lehetőségek és a normák permanens fordulatait, és kellő hajlékonysággal, függetlenséggel reagál rájuk.
„A szegény ember nem élhet kurázsi nélkül. Különben elveszett. Már ahhoz, hogy reggel föltápászkodjék, már ahhoz össze kell szednie magát. Vagy hogy földet szántson, pláne háborúban! … És hogy pápát, császárt tűrnek, az meg éppen félelmetes bátorság, mert az életükbe kerül.” (Fordította: Nemes Nagy Ágnes)
Európa keletibb felén, ahol a diktatúra adta az emberi együttélés keretrendszerét, a civil kurázsi jelentette a hagyományos értékek megőrzését és párhuzamosan a lehetőségek kihasználását. A diktatúra első szakaszában még minden felnőtt az előző kulturális korszak neveltje volt, amely múlttal való radikális szakítás az új berendezkedés elsődleges célja és követelménye volt. Az emberek csak lassan tudták megtanulni, hogyan lehet valamelyest megőrizni az egyéni és családi hagyományokat, és közben nem áldozatává válni az új rendszer éber kontrolljának és nem ritkán erőszakos társadalomalakító elánjának. A civil kurázsi látens ellenállást jelentett, az eredeti elrejtését és a jelenlegihez való legalább látszólagos idomulást.
Az évek és évtizedek teltek, a múlt és a jelen közötti szembenállás elhomályosult, egyre többen már az új rendszerben nevelkedtek. A régi szokások és normák múzeumokba és regényekbe költöztek, és a társadalom tagjainak egyre vékonyabb rétegeit jellemezték csupán. Egyszerre veszett ködbe a korábbi kultúra keretrendszere és a jelen keretrendszerrel szembeni érzékenység. Ezzel párhuzamosan a civil kurázsi értéke is leárazódott, ami maradt, az a lehetőségek kihasználására vonatkozó ügyesség, valami olyasmi, amit Brecht is megfogalmazott a Kurázsi mama kapitalista viszonyokhoz történő alkalmazkodási zsenijében.
A mi régiónkban a rendszerváltást követően olyanok kezdték újra elővenni a diktatúra előtti emlékeket és tájékozódási pontokat, akik abban a korszakban gyerekek voltak, és maguk már a diktatúra viszonyai között váltak felnőtté. A visszanyert szabadság világában a diktatúrától való elhatárolódás vált közös platformmá részben a valójában mélyen nem ismert múltra, részben a valójában nem ismert Nyugatra irányuló tájékozódással. A pluralitás esélyének idején a társadalom, különsen annak politikai szférája két osztatú maradt. A diktatúra kiszolgálói és ellenállói közötti viszony dichotómiája átörökítődött a rendszerváltás utáni politikába. A kurázsi nem a plurális viszonyok közötti flexibilis eligazodást jelentette, hanem a két nagy politikai tömbön belül, a másiktól való elhatárolódás erényét. Az utóbbi évtized ezt a kétosztatúságot mélyítette el és tette általánossá, miközben a hosszú ideje uralkodott kormány által teremtett politikai kultúra egyre inkább emlékeztetett a diktatúra egyértelműségeire. Ebben a viszonyrendszerben a kurázsi újra a belső vélekedések és bizonytalanságok elrejtve megőrzését és az esélyeket kínáló lehetőségek flexibilis kihasználását jelenti.
A Biblia könyveiben a kurázsi kifejezésnek több értelme van. A 2Sám 10,13-ban a bátorság kifejezés szövegkörnyezete: „Csak bátorság! Bizonyuljunk erősnek népünkért és Istenünk városaiért. Aztán tegye az Úr, ami tetszik neki!” A héber a bátorságot ebben a versben az amets (אָמַץ) szóval fejezi ki, ami többek között pozitív kurázsit is jelent, kitartást és stabilitást. Ebben az értelemben szerepel a Másodtörvénykönyv számos helyén. A 1Kor 16,13 így ír: Vigyázzatok, tartsatok ki állhatatosan a hitben, viselkedjetek bátran, legyetek erősek (Γρηγορεῖτε, στήκετε ἐν τῇ πίστει, ἀνδρίζεσθε, κραταιοῦσθε.). A görög krataioó ige azt jelenti: erősnek lenni. A bátorság kifejezése ebben a versben az andrizó, ami férfi erőt jelent. Ez utóbbit adja vissza némelyik angol fordítás kurázsival.
Mindkét idézet aláhúzza a vallási kurázsi sajátosságát, ami az Istenbe vetett hitre alapozó bátorság. Szemben a Kurázsi mama életfelfogásával és Baumann filozófiai álláspontjával, ebben az erőben és képességben az ember Istenre támaszkodva bátor, a beléje vett hit erejében száll szembe a rá támadó legkülönbözőbb veszélyekkel. A keresztény kurázsi a hithez való ragaszkodás, bármely körülményben – szemben a társadalmi sündörgéssel, amely inkább lefarag a hitből, csak hogy túlélje a kísértéseket.
Fotó: A Kurázsi mama egy 1982-es londoni előadása.
- https://biblehub.com/hebrew/553.htm
- https://biblehub.com/greek/krataiousthe_2901.htm