Advent 4. vasárnapja
december 22.
Mik 5,1-4a Zsolt 79 Zsid 10,5-10 Lk 1,39-45
„Uramnak anyja jön hozzám” (Lk 1, 43)
Tömördi Viktor OFM elmélkedése
Advent utolsó napjaiban a tekintetünk Máriára figyel, hiszen a születés közeleg, a szülőanya Mária. Ezért köszönti Erzsébet Máriát. Erzsébet köszöntése lesz
a mi köszöntésünk is. Ebben a köszöntésben elsősorban Erzsébet hite fogalmazódik meg. S az ő hitén keresztül a mi hitünk is egyetlen mondatba
sűrűsödik: „Uramnak anyja jön hozzám”. A hit alapja az Úrban való hit. Őbenne, az Úrban rejlik az Atya és a Fiú örök kapcsolata. Hiszen az Úristen szavunk
egyszerre az Atyaistennek és a Fiúistennek is szól. Erzsébet az a hitvalló asszony, aki először ismeri fel a születendő Gyermekben az Úristen atyai és fiúi
természetét. Ez az első hitvallás. A magzatban együtt rejtőzik mindkét isteni személy. Erzsébet hitvallása a mi adventünk is, mert Jézus Krisztusban, az
Atyaisten Fiában az Istenséget ismerjük fel. Erzsébet imája örömteli, pedig ő, az idősebb rokon megalázkodik Mária előtt. Köszöntésében még benne rejlik a
születésre való várakozás kicsinyke ideje. A lélek örömét az adja meg számára, hogy Máriában az Úristen anyját köszöntheti.