Dohány Edit elmélkedése
Útközben magához hívta tizenkét tanítványát, és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Jézus többször is elmondja tanítványainak, hogy mi vár rá, mert nem akarja őket bizonytalanságban tartani, valódi bizalmas barátként, őszintén beszél velük.
Első alkalommal (Mt 16,21-23) Péter négyszemközt szemrehányást tesz neki: „Ilyesmi nem történhet meg veled!”
Második alkalommal (Mt 17, 22-23) a tanítványok elszomorodnak, csak a veszteséget látják. Harmadszor Jakab és János apostolok édesanyja a Jézusra váró eseményekre saját és fiai szempontjából tekint, és szeretné saját családja hasznára fordítani. Mindhárom alkalommal Jézus szavai a feltámadás ígéretével végződnek, azonban azok, akikhez beszél, ezt mintha meg sem hallanák. Mindenki a saját gondolkodásmódja, emberi számításai szerint értelmezi.
Végül irigykedés és vetélkedés alakul ki a tanítványok közt, mint oly sokszor köztünk, emberek között is.
Hálás vagyok, Uram, hogy életemben nem egyszer velem is ilyen bizalommal „beszéltél”, Szentlelked által tudtomra adva terveidet, utat mutatva bizonytalanságomban.
Segíts, hogy keressem és meghalljam üzeneteidet!
Add, hogy mindent, ami Tőled jön valódi távlatba helyezve, az örök élet szempontjából fogadjak be, ne csak saját szűk gondolkodásmódommal értelmezzek!
Ebben a nagyböjtben szeretnék újra rátalálni arra a szolgáló lelkületre, amelyet Tőled tanulok,
Uram Jézus!