Szof 3,1–2.9–13; Zsolt 33; Mt 21,28–32
Jakó Judit elmélkedése
Fiam, menj ki ma, dolgozz a szőlőben!
Az elmúlt napokban nagy öröm volt számomra ez a mondat, sokszor eszembe jutott napközben is, hogy Isten a fiának szólít és számít rám.
A két fiú története Máténál jellemző módon kritikusan rávilágít az Atya akaratát nem teljesítő fiú (farizeusi) magatartására. Az olvasmányban Szofóniás a lázadó népről ugyanezt írja: „Jaj a lázadó és tisztátalan városnak” [...] nem hallgatott Isten szavára (Szof 3,1–2).
Mégis a perikópa üzenete számomra a meghívottság öröme, és hogy Istennek minden pillanatban válaszolhatunk. Ha magunk elé képzelünk egy szőlőben töltött munkás napot, szinte látjuk az együtt végzett munka örömteli pillanatait. Sokszor megtapasztalhattuk ezt plébániánk, közösségeink közös alkalmain, agapék, ünnepek előkészítésekor, de a kisebb feladatoknál is, hogy milyen a szőlőben dolgozni. Talán az Úristen megbízása nem egy újabb, sokadik feladatot jelent, bár az is lehet, a tevékeny részvétellel inkább ennek az örömnek, és az összetartozás boldogságának megélésére hív.
A példabeszéd felidézett bennem egy nyári délutánt. Páran megbeszéltük, hogy megyünk a templomkertbe dolgozni, de még szükség lett volna néhány segítő kézre. Szentségimádás után még bőven világos volt, odaléptem az egyik testvérhez, Antalhoz (aki azóta kiderült, gerincbeteg), kérdeztem: „van-e kedved segíteni a kertben, mert szükség volna rád”. Azt válaszolta: „kedvem nincs, de megyek” – és jött is. Hatan dolgoztunk aznap a kertben és nagyon hamar végeztünk a munkával.