2025. április 16.
Nagyszerda
A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik.
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: »Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.«” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett, Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”
Mt 26,14-25
Júdás neve mára az árulás és a hűtlenség szimbóluma lett. Nem született árulónak, hanem azzá lett. Most nem az árulására fordítjuk figyelmünket, hanem Jézus ezzel kapcsolatos viszonyulásaira. Tudja, hogy tanítványa elárulta őt, ezt mégsem fedi fel nyíltan. Nézzük meg, hogy ennek a tudásnak birtokában mit tesz Jézus: “vizet öntött egy mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni.” Lukács evangéliumának soraiból arra következtethetünk, hogy a kenyér és a bor megáldása után Júdás még mindig jelen van a vacsorán. Körbejárt az Eucharisztia és csak utána hangzik el: “Íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt az asztalon!” Ezek után még megdöbbentőbb az a tény, amit elfogatásakor neki mond: “Barátom…” Júdásnak megmosták a lábát, részesedett Krisztus testéből, Jézus barátjának nevezte. És ha bűntudatával együtt megvárta volna a feltámadást, akkor talán hasonló beszélgetésben lehetett volna része, mint Péter apostolnak.
Olyan Urunk van, aki a bennem lakó Júdással egy asztalhoz ül, megmossa lábát és önmagával táplálja. Ne engedd, Uram, hogy közös történetünk itt érjen véget! Segíts eljutnom Hozzád a harmadnapig!
Kalmár Petra