Baán Izsák OSB elmélkedése
Amikor János evangéliumában Jézus a zsidókkal vitatkozik, olyan könnyű azt gondolni, hogy ez csak nekik szólt, vagy legalábbis ma csak azoknak szól, akik nem hívők. Mintha mi Jézus oldalán állnánk, mi hallunk és látunk, s Jézussal együtt vádolhatjuk azokat, akik nem akarnak üdvözülni.
De mi van, ha mi vagyunk a címzettek, ha Jézus a szívünkben lakó vallásos de az élő hitre sokszor nem nyitott valakinek intézi a mai evangéliumot? Az egyik részlet, ami különösen megszólít: „De még igéje sem marad meg bennetek, mert nem hisztek.” Valóban sokszor nem marad meg bennem, bennünk az Ige. Naponta imádkozom a zsolozsmában, hallgatom az evangéliumban az Igét, elmélkedünk rajta a lectio divinában, de mégis rengeteg élethelyzetben semmi sem marad meg belőle. A terveim, a gondolataim, a „józan ész” diktálta cselekvés tölti ki a belső világomat, élek egyik kávétól a másikig, az egyik élménytől a másikig, egyik böjttől a másikig, és nem ver gyökeret bennem az életre vezető szó. Mint a patakban heverő kavics, melynek a belseje évezredeken át száraz marad, nem hatol át az énközpontúság páncélján. Mert a Jézussal vitatkozó zsidókhoz hasonlóan a biztonságom másban, nem igazi dolgokban van, és nem adom át magam igazán.
A másik, ebből következő mondat, ami fájdalmasan érint: „Nem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az örök életet…” És valóban, olyan sokszor tapasztalom az ellenállást, hogy az imádság nem vonz, hogy a szabad időmben nem akarok Jézushoz menni, mert még meg kellene csinálni valami fontosat, meg kellene írni ezt az elmélkedést, kellene egy kicsit kikapcsolódni, valakit felhívni, valami hasznosat tenni. S ilyenkor valóban nincs meg bennem az Isten szeretete, hanem helyette valami hasznosság- és jóság- tudat motivál, amire építhetem az értékességembe vetett hitemet, ahelyett, hogy hagynám magam szeretni és válaszul odaadnám magam neki.
Vigasztaló, hogy Jézus azért perel, hogy üdvözüljünk. Nem fárad bele újra meg újra szólítani minket, rámutatni hitetlenségünkre, hűtlenségeinkre. Az életünkben az Atya erejéből véghez vitt tettei bizonyítják az ő igazát. Nekünk csak meg kellene állni, és minden álbiztonságunkat Keresztelő Jánosostul, Mózesestül elengedve be kellene fogadni ebben a nagyböjtben is az ő életünket örök távlatokra nyitó kegyelmét és életét.