Mal 3,1–4.23–24; Zsolt 24; Lk 1,57–66
Tőzsér Endre SP elmélkedése
Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.
Keresztelő János egy zsidó pap egyetlen fia volt. Kötelessége lett volna folytatni apja templomi szolgálatát, ő azonban úgy érezte, Isten másfajta életre hívja. Visszavonult a pusztába, elképelhető, hogy a szigorú lemondásban élő esszénusokhoz csatlakozott. Úgy látta, nem készítheti az Úr útját a templom papjaként, hanem csak a próféták koherens életét élve, akik szabadon felemelhetik hangjukat az emberek, köztük a papok életében tapasztalható visszásságokkal szemben. Csakhogy az emberek abban a korban sem nagyon tudták elviselni, ha valaki rávilágít életük ellentmondásaira. János válságba sodorta őket, nemcsak szavával, hanem főleg következetes életvitelével. Életével rámutatott, hogy pusztán a papi funkció gyakorlása nem elég az Úr útjának készítéséhez, hanem ahhoz főképp koherens életvitel szükséges. Annak a Jézusnak a születésére készülünk, aki maga is Isten prófétája volt, s aki meghívott, hogy vele együtt mi is próféták legyünk. Nyilvánvaló-e mások számára, hogy az Úr velünk van?