Advent 2. héte, szerda
December 11.
Iz 40,25-31 Zsolt 102 Mt 11,28-30
Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű –, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”
Hetesi Edit elmélkedése
Sokszor veszteségként éljük meg a lehetőségek elengedését. Akár kényszerből, túlterheltség miatt, akár tudatos nemet mondásból fakadnak ezek a döntések. De nem cipelhetünk magunkkal mindent. Az időhiány, kapkodás, túlvállalás olyan terhek, melyeket jobb letenni Jézus lábai elé. Rábízni Istenre a válogatást a feladataink, elfoglaltságaink között. Vajon mi az, ami közelebb visz Hozzá, és mi az, ami eltávolít Tőle. Mely napi tevékenységeim illenek bele a hivatásomba, küldetésembe? Ami nem ilyen, az mind visszahúzó holt teher, még ha pillanatnyi örömöket, sikerélményeket jelent is. Jézus elé hozom magam, szelíd és alázatos Szívébe helyezem az életem. Szeretete tüzében megtisztulok minden sallangtól, hogy nyugalmat találjon a lelkem, a hőn áhított békességet. Csak tiszta szívvel járulhatok majd az Isteni Kisded elé, teljes bizalommal, Őelé, aki megszabadít minden bűnös tehertől, mert a vállaira vette. Tehetetlenségemben kitárom kezemet, hagyom, hogy Ő cselekedjen helyettem és bennem. Csak Jézus igáját akarom hordozni kitartással, rendületlen szeretettel. Uram, add, hogy a követésedben minden nap kitartva eljuthassak a karácsony örömébe.