I. Bartholomaiosz egyetemes patriarcha: „Keresd a békét, és járj utána”
Az emberiség története során a béke soha nem volt magától értetődő állapot, hanem mindig és mindenütt elkötelezett erőfeszítések, bátorság és önfeláldozás gyümölcseként állt elő. A béke soha nincs végérvényesen szavatolva, és folyamatos küzdelmet igényel. Korunkban megfogalmazódott az az elgondolás, miszerint az életszínvonal emelkedése, a gazdaság globalizálódása, a tudományos és technológiai fejlődés, az információs társadalom, az oktatás és az írástudás fejlődése elhozza majd a békét. Ezek a remények azonban nem teljesültek. Új kihívások jelentkeztek, s a kulturális identitás megőrzését célzó törekvések, a nacionalizmus, a „civilizációk összecsapása”, a vallási fanatizmus, a terrorizmus, a hatalom birtokosainak széttartó érdekei, a társadalmi igazságtalanság és a kizsákmányolás újfajta feszültségeket szítanak, s erőszak, katonai konfliktusok, az emberi jogok megsértése és a szabadság korlátozása jár a nyomukban.
Ma a vallás szerepének újraértékelését tapasztalhatjuk magunk körül. A vallás ma ismét megjelent a színen, s olyan jelentős tényezőnek mutatkozik, amely hatással van az események folyására, helyi és globális szinten egyaránt. Szervesen összefügg az egyének, a népek és a kultúrák identitásával, hatással van a társadalmi és a politikai életre, egymás iránti szolidaritásra készteti követőit, de megosztottságot és erőszakos összecsapásokat is eredményez. Joggal állítják, hogy az emberiség jelenlegi helyzetét és elképzelhető jövőjét nem lehet átfogóan áttekinteni, ha figyelmen kívül marad a „vallási tényező” szerepe.
Ma a vallásokat azért szokás bírálni, mert nem békességszerzésre vállalkoznak, hanem a fanatizmusnak és Isten nevében elkövetett erőszakos tetteknek adnak tápot. Az a kérdés merül fel, hogy az emberiség történelmének fényében mennyiben tekinthetők békességszerző tényezőknek a vallások, ha hatalmas erőre kap a vallási fundamentalizmus, különböző vallási meggyőződésekre hivatkozva vallási műemlékeket rombolnak le, üldözést szenvednek vallási kisebbségek, és több hasonló jelenség üti fel a fejét.
Tény, hogy a vallások ma is bőségesen szolgáltatnak érveket azok számára, akik elfogadhatatlannak tartják az Istenbe vetett hitet és kizárólag negatív jelenségnek tekintik a vallást. Teljesen elfogadhatatlan azonban, ha a vallások nem békességszerzésre és a kiengesztelődés előmozdítására törekednek, hanem a gyűlölet lángját szítják fel, s áldásukat adják az erőszakra. Ezek a magatartásformák eltorzítják a vallás alaptapasztalatát, s a legkevésbé sem a hitet tükrözik, ellentétben azok vélekedésével, akik téves információk alapján pálcát törnek a vallás fölött. Ennélfogva az Istenbe vetett valódi hit a legszigorúbb bírája a fundamentalizmusnak és a vallási fanatizmusnak.
Kétségtelen, hogy a vallásoknak számos lehetőségük van a békességszerzésre, s jelentősen előmozdíthatják a béke ügyét. Nem csupán a lelki békére ösztönöznek és vezetnek el, de abban is segítséget nyújtanak, hogy leszámoljunk a társadalomban jelentkező erőszakkal, társadalmi béke és igazságosság megteremtésén fáradozzunk, tiszteletben tartsuk az emberi méltóságot és megvédjük a teremtett világot.
(A Pannonhalmi Főapátságban 2023. szeptember 22-én „Keresd a békét, és járj utána” címmel rendezett nemzetközi ökumenikus konferencián elhangzott előadás teljes szövege a Vigilia márciusi számában olvasható.)