március
5.
2025. március 5.
Hamvazószerda
Mt 6,1-6.16-18
"A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is.
Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked."
----------------
Jézus a nagyböjt szent negyven napjának kezdetére kiválasztott evangéliumban szinte ránk kiállt: Vigyázzatok! Pedig épp most kezdjük azt az időszakot, amit komolyan szeretnénk venni, amikor buzgósgunkat fel akarjuk szítani. Talán épp ezzel kell vigyáznunk?
Jézus három fontos cseleketre irányítja figyelmünket, ezek a vallásos buzgóság alapillérei: az alamizsnálkodásra, mely a másokkal való kapcsolatunkat, az imádságra, mely az Istennel való kapcsolatunkat, a böjtre, mely a magunkhoz való kapcsolatunkat formálja.
Jézus arra szólít fel minket, hogy mindezeket titokban csináljuk, úgy hogy ne lehessen észrevenni, vagyis a legnagyobb természetességgel. Ne legyenek “szent” cselekedetek, láthatóan kiemelve a hétköznapokból, hanem legyenek profán, mindennapi tettek. Mert ez az ami “rejtekben van” és az Istennek látható. Neki, aki maga is rejtekben van jelen számunkra, mindabban ami a maga hétkönapiságával elemi közelségben van hozzánk.
Guba András
március
6.
2025. március 06.
Csötörtök hamvazószerda után
Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz:
„Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt.
Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”
Lk 9,22-25
-------------------------------------------
A kereszt szó hallatán vagy egy feszületre tekintve leggyakrabban a fájdalom, szenvedés, valami elviselhetetlen és elhordozhatatlan jut eszünkbe. Tiltakozás támadhat bennünk, bennem, amikor azt hallom Jézus szájából, hogy tagadjam meg magam, veszítsem el életemet miatta. Az evangélium azt üzeni, hogy ha Jézust követem, már nem leszek az az ember, aki addig voltam. Szabad döntésem, hogy követem-e Őt. Szabad döntésem, hogy felveszem-e a keresztem. Ebben az evangéliumi szakaszban a kereszt egy rejtett, kevésbé egyértelmű arcát mutatja meg: a kapcsolat szimbóluma, a kapcsolódásra hívó jel Mester és tanítványa között. Amikor úgy döntök, hogy felveszem, akkor nem amellett döntök, hogy meg fogom érteni a keresztemet, sem amellett, hogy biztosan lesz erőm elviselni. Amikor felveszem a keresztem, akkor a Vele való kapcsolat mellett döntök. Ebben a kapcsolatban válhatok azzá, akivé megálmodott.
Kalmár Petra
március
7.
2025. március 07.
Péntek hamvazószerda után
Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?”
Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”
Mt 9,14-15
Mi a böjt? Megtagadunk valami fontosat magunktól azért, hogy a keletkezett űr teret adjon bennünk az Istennek. Amikor a böjt éhessé tesz, emlékeztet arra, hogy Isten az igazi táplálék. Amikor a böjt szomjassá tesz, emlékeztet arra, hogy Isten után szomjazol. Amikor a böjt nyugtalanná tesz, emlékeztet arra, hogy a békét Isten adja. Amikor a böjt elvon tőled valamit, ami vigaszodra és örömödre van, emlékeztet, hogy Istennél keresd a vigaszt és az erőt. Mi azért böjtölünk, hogy ne felejtsük el: áthaladóban vagyunk a földön, igazi otthonunk nem itt van.
Petres Erika Lúcia nővér
március
8.
2025. március 8.
Szombat hamvazószerda után
Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?”
Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”
Lk 5,27-32
Jézus szavai hihetetlenek. Hogyan is közeledhetne a Szenthez bárki, aki nem-szent, aki sötét, bűnnel terhelt, aki magának sose bocsátja meg, amiket hordoz, s aki éppen ezért mélyen elítéli önmagát. Minden felnőtt, érett ember és sokszor a gyerekek, fiatalok még inkább, tisztában van azzal, hogy "bár a jót akarja" mégis a rosszat teszi. Hogy gyűlöl, hogy irigy, hogy kárörvendő, hogy rosszindulatú, fölényes... és hogy magát ilyenkor jobbnak, többnek, különbnek tartja a másiknál. Mert amaz "vámos". Mindent megérdemel.
Kik azok? Mik vogymuk...
Akik ujjal mutogatunk és csúfolódunk a másikon, miközben igazából magunkkal nem tudunk megbékélni, akik bűnbakot keresünk és találunk, aki a HIBÁS, okozója a körülöttünk, de inkább bennünk lévő zavarodottságnak, meghasonlásnak, békétlenségnek. Így próbálunk jó emberré lenni - hogy megítéljük a másikat, aki az ítéletünk súlya alatt rosszá válik, s mellette mi mégiscsak jónak tűnünk. Legalább egy-két pillanatig.
Jézus nem ítél. Közelít. Odalép ahhoz, akit mindenki, sőt saját maga is megvetendőnek tart. Úgy, amint ott ül a vámhelyen. Amint éppen csal, lop, átver gerinctelenül.
Nem a megtért emberhez lép oda.
Ha ezt elhinnénk...
"Akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik."
Ez az örömhír.
Tornay Krisztina Petra nővér
március
9.
2025. március 09.
Nagyböjt 1. vasárnapja
Abban az időben Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”
Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust.
Lk 4,1-13
Az evangéliumokban bárhol jár Jézus és bármit tesz, folyamatosan gyógyítja és helyreállítja az Isten és ember között megtört szövetséget. Nyugodtan nézhetjük így a megkísértés történetét is.
A választott nép számára a sivatag számos nehézséggel és szégyennel teli történet emlékének a helye. A pusztában hontalanok voltak, hűtlenek lettek az Úrhoz, ellenszegültek a parancsoknak, megszegték a szövetségben tett ígéretet, megélték a teljes reménytelenséget. Jézus azáltal, hogy konfrontálódik az ördöggel és nemet mond neki, mindent helyreállít, ami a puszta terében egykor elromlott. Nincs egyedül, mert vele van a Lélek, aki Őt oda vezette.
Amikor a böjti időszakban belépek a saját szégyenem pusztaságába, Ő már ott vár rám ezzel az erővel felvértezve.
Kalmár Petra
március
10.
2025. március 10.
1. nagyböjti hét hétfő
Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!”
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46
"Börtönben voltam... Beteg voltam...Fölkerestetek... Meglátogattatok."
A szenvedés elszigeteli az embert a másiktól. Az izoláció csendes, nincs hangja. Lassan fel tudnak őrlődni a kapcsolatok, emberi kapcsolódások.
Ott van, elszakadva mindenkitől.
Talán nem tudok gyógyítani, nem tudok szabadítani. De önmagamat, a jelenlétemet tudom adni.
El akarom hinni, hogy ennyi elég. Hogy nem kell szavakkal kitöltenem a csendet. Hogy nincs szükség produkcióra. Hogy elég a figyelmem, a közelségem, a tekintetem. Elérhetővé teszem magam a másik számára.
Kiszolgáltatom magam a találkozásban.
Kalmár Petra
március
11.
2025. március 11.
1. nagyböjti hét kedd
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek, Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
Mt 6,7-15
Gondoltál már arra, hogy milyen fontos a Miatyánk kéréseinek sorrendje? Vajon a hétköznapjaid imájában is ez a sorrend, vagy esetleg azzal kezdődik, hogy a mindennapi kenyeret (azt, amiről úgy gondolod, hogy szükséged van rá, vagy amiben segítségre szorulsz) kéred? Mi lenne, ha a mai nap nem arra figyelnél, ami hiányzik, hanem arra, amid van? A napot hálával tölteni meg, meglátni a Gondviselést az apró történésekben (a nehezekben is), és hálát adni Atyádnak azért, hogy segít és megajándékoz - a mindennapi kenyér mellett Önmagával, irgalommal, figyelemmel, barátokkal, kihívásokkal...
Petres Erika Lúcia nővér
március
12.
2025. március 12.
1. nagyböjti hét szerda
Az Úr másodszor is szólt Jónáshoz:
„Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd azt, amit majd mondok neked!” Jónás fölkelt, és elment Ninivébe az Úr parancsa szerint. Ninive nagy város volt, három napba telt, míg az ember végigment rajta. Jónás bement a városba, egy napi járásnyira, és hirdetni kezdte: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!”
Ninive lakói hittek Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt (bűnbánati) zsákruhát öltöttek.
Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült.
Aztán a király és a főemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: „Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék. Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt. Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!”
Isten látta a bűnbánó cselekedeteiket, és azt is, hogy milyen komolyan veszik megtérésüket. Ezért nem is bocsátotta rájuk azt a pusztulást, amelyet büntetésükre tervezett.
Jón 3,1-10
Jónás könyvéből kapott mai szakaszunk már azt követően mutatja Jónást, hogy megpróbált prófétai feladata alól kibújni. Jónás ékes példája annak, hogy milyen nehéz kiállni a fő sodorral szemben, és vállalni, hogy a többség szemében népszerűtlen dolgot képviseljünk. Jónáshoz hasonlóan talán időnként mi is megkeressük a magunk bárkáját, hogy menekülőre fogjuk, de a lelkiismeretünk újra és újra partra vet minket pontosan ott, ahol szembe kell néznünk a magunk Ninivéjével… Jónás története azonban annak is jó példája, hogyha éppen úgy is érezzük, hogy egyedül állunk szemben a többséggel, minden várakozással ellentétben mégis megtapasztalhatjuk hitünk tanításai melletti halk, következetes, egyértelmű és hűséges kitartásunk erejét, másokra hatását. Ahhoz, hogy Jónásnak hinni tudjon Ninive, kevés lett volna Jónás szava, több volt ott Jónás szavánál: egy hűtlenségéből megtért próféta megküzdött hűsége ragyogott át Isten üzenetén. Ránéztek Jónásra, és nem volt kérdés; léte legmélyéig tudja miből hívja ki őket…
Révay Edit OCV