Karácsony a csönd ünnepe. Csöndes várakozás időszaka készíti elő: Ádventé, mely halkan és szinte észrevétlenül múlik el. Nincsenek nagy drámai gesztusok, mint a Nagyböjtben. Nincs keresztút, hanem a koszorú gyertyái égnek törékeny fényt vetve decemberi sötétségünkre. Nincsenek látványos és nehéz önmegtagadások, csak roráték álmossága a fagyos hajnali templomokban. Szerény és nyugodt ez az időszak, mely a szerény és alázatos szívű Jézus jövetelét készíti elő.
Jézus csöndben jön el s a csöndből jön. Abból a teremtő, titokzatos Csöndből, mely a kezdetektől fogva beborítja e világot. Nem a kegyetlen némaság vagy tanácstalan hallgatás csöndje ez, Testvéreim. Hanem az Isten csöndje – beszédes csönd, olyasfajta, amilyen szerelmesek, idős házasok vagy igen jó barátok közé ha ereszkedik, akkor azok hálával telnek el. Olyan csönd, mint a betegszoba irgalmas csöndje, mely enyhületet és gyógyulást ígér. Csönd – személyes, beszédes, barátságos csönd.
S az Isten csöndjére, az Istennel való csöndes találkozásra nincs is jobb előkészület, mint az, ha mi magunk is csöndben vagyunk. Hallgassunk hát oda Isten gyógyító és irgalmas csöndjére!