Tornay Krisztina Petra elmélkedése
„Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Az evangélium végtelenül egyszerűen mutatja be az üdvösség útját. Végső soron, az utolsó nagy ítéletnél csak a tettek, az irgalom tettei számítanak. Sem szavak, sem gondolatok, sem eszmék, sem szabályok. És e tettekben is a lényegre törő, hatékony, személyes vonatkozás. A másik ember, a másik személy, a „Te” szüksége a hívó szó, és a szükséget befedő, gyógyító, gondozó tett a válasz.
Milyen természetesen azonosítja magát Jézus az ínséget hordozóval, a manapság oly lenézett „lúzerrel”, akinek nem sikerült! Aki lebukott, aki megbetegedett, akinek nincs méltó ruhája, aki alapvető szükségletét nem tudja biztosítani magának… Aki lemaradt a trendtől, aki megakadt és nem teljesít elég jól, ügyetlen, kapcsolatok nélküli.
Ha önmagunk felé fordítjuk ezt az éles tükröt, akkor saját bénaságunk, szerencsétlenségünk, kudarcos lépéseink nehezednek ránk: sebeink, bezártságunk, meddő vágyaink, magányunk, elesettségünk. Ezen a ponton vigasztaló a szöveg: Jézus éppen itt, ebben van jelen és ezzel azonosul, velünk együtt hordozva, ami esetlen, reménytelen.