2025. március 5.
Hamvazószerda
Mt 6,1-6.16-18
"A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is.
Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked."
----------------
Jézus a nagyböjt szent negyven napjának kezdetére kiválasztott evangéliumban szinte ránk kiállt: Vigyázzatok! Pedig épp most kezdjük azt az időszakot, amit komolyan szeretnénk venni, amikor buzgósgunkat fel akarjuk szítani. Talán épp ezzel kell vigyáznunk?
Jézus három fontos cseleketre irányítja figyelmünket, ezek a vallásos buzgóság alapillérei: az alamizsnálkodásra, mely a másokkal való kapcsolatunkat, az imádságra, mely az Istennel való kapcsolatunkat, a böjtre, mely a magunkhoz való kapcsolatunkat formálja.
Jézus arra szólít fel minket, hogy mindezeket titokban csináljuk, úgy hogy ne lehessen észrevenni, vagyis a legnagyobb természetességgel. Ne legyenek “szent” cselekedetek, láthatóan kiemelve a hétköznapokból, hanem legyenek profán, mindennapi tettek. Mert ez az ami “rejtekben van” és az Istennek látható. Neki, aki maga is rejtekben van jelen számunkra, mindabban ami a maga hétkönapiságával elemi közelségben van hozzánk.
Guba András