2025. március 13.
1. nagyböjti hét csütörtök
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak.
Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle. Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt.
Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.”
Mt 7,7-12
Ráhagyatkozás. Elhiszem, hogy úgy történik, ahogy történnie kell. Semmi sem lesz hiábavaló. Számíthatok rá és tudom, hogy hordoz engem.
Elhiszem, hogy kérésem meghallgatásra kerül. Számítok. Gondoskodása nem szűnik meg felettem.
Bármit szeretnék elérni, önerőből nem megy. Minden vágyamat, célomat csak Istennel együtt tudom elérni. Alkotótársa vagyok/lehetek, ha ráhagyatkozom. Velem van mindenben, ha hagyom.
Ehhez imádkoznom kell, megfogalmazni felé, amit én jónak látok, amit szeretnék megvalósítani, vagy szeretném, hogy megtörténjen.
Nehéz-e ez nekem? Tudok-e minden nap kérni és ezáltal elfogadni, hogy az alkotásban nem vagyok egyedül? – Igen, időnként gátolva vagyok az imában. Pedig ha kérek, növekszik bennem az alázat és teret adok Isten alkotásának, eszembe juttatom, hogy egyedül nem megy.
Ha imádkozom, azt is jobban el tudom fogadni, ha mégsem úgy lesz, ahogy „kértem”, vagyis nem arra van szükségem, ahogy én gondolom sem nekem, sem a környezetemnek.
Teljesen bízni kegyelmében!
Mindent megkapok Istentől, nekem is mindent meg kell adnom másoknak: „Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!”
Megbántom őt, mégis minden jót megad. Tudok-e így viselkedni embertársaimmal?
Ha ez a mondat teljesülne, a mennyország már a földön lenne…
Imrédy Sarolta