Hélisz Katalin elmélkedése
Jézus példabeszéde a szőlőskertről és a szőlőművesekről, akik gonoszul megölik nemcsak az Úr szolgáit, hanem az örököst is, számomra minden mellett és leginkább a mégis-ről szól: Isten mégis szeretetéről. Mert nemcsak e példabeszéd kertje van, hanem létezett egy másik, sokkal régebbi kert, az Édenkert, ahol az ember, bár nem öli meg Istent, de elfordul tőle. És mégis mi történik? Az Úr Isten szólítja őt: Hol vagy? (Ter 3, 9) És azóta is hány generáción át szólít, hív, szüntelen, vissza magához, Isten országába, Isten „úrságába”. Próféták, királyok, zsoltárosok, bölcsek és kicsinyek által, akkor is, amikor az egyiket összeverik, a másikat megütik, a harmadikat megkövezik. Annak idején és most is. Hisz bennünk is ott él és munkál az a lelkület, amit a „Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” fémjelez. Miénk lesz a jó és a rossz tudásának képessége, miénk lesz a szőlője, mi birtokoljuk majd Őt, és ó, ezzel ki tudja még mi mást! S közben ezek pont Isten országát veszik el tőlünk.
De Isten nem adja fel, mégis szólít, mégis szeret, mégis a legdrágábbat, a fiában saját magát adja oda. Nekünk és értünk. Jézusról máshol azt mondja a Szentírás: Nem bízta magát rájuk, jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben (Jn 2, 24-25). Jól tudta, mégis odaadta önmagát … kiüresítve … teljesen … a halálig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2,7-8).
Az egyik bibliafordításban a 19. zsoltár 4. verse így hangzik: „Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig.” Jézus valami hasonlót mond itt: A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!
Mi ez a mégis? Ez az isteni mégis?
A lelkigondozások során egy idő után, ha az emberek meg mernek bízni bennem, és van rá szavuk (mert sokszor nincs), akkor elmondják, hogy a szívüknek van egy bugyra, ahol attól félnek, hogy Isten rájuk néz és végképp elszörnyülködik: „Nem tudom mi vele a baj, ugyanazt adom neki, mint a többieknek, szeretetet, odafigyelést, a kegyelmemet, nála mégsem működik. Miért pazaroljam magamat arra, aki ennyire következetesen nem képes vagy nem kész követni engem?”
De a húsvét titka a „mégis szeretet”! Ami végül egy másik kertbe vezet, egy olyanba, ahol egy üres sír áll, és az idők végezetén egy olyanba, ahol a trónon ülő így szól: „Íme, megújítok mindent!” (Jel 21,5)
Mégis.