2025. április 17.
Nagycsötörtök
Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte.
Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted.” De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha?” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
Jn 13,1-15
Jézus tudja, mi vár rá, és erre készül ezekben a napokban. Az utolsó időket éli a földön, búcsúzik, rendelkezik, örökséget oszt. Azok az embertársaink, akik most haldokolnak, vagy ismerik haláluk közeli időpontját, ugyanígy lehetnek: a két part közt, itt és más odaát, a mezsgyén, ahonnan minden másként látszik. Felerősödnek hangsúlyok, kapcsolatok és eltűnnek a kevésbé lényeges dolgok. Jézus is a két világ közt áll már: az Atyához tér vissza, de szereti övéit ebben a világban.
Ebben az órában ki szeretné fejezni a szeretetét, amit később már nem tud. És egy nagyon gyengéd, egyszerű gesztust talál erre: a napi gyaloglástól megtört, poros, kiszáradt lábakat gondozza. Azokat, amiket gazdáik csak használnak, figyelmet sem fordítva rájuk. Amiknek csak annyi a dolguk, hogy hűségesen szolgáljanak minket és ne adjanak hírt magukról.
Jézus a lábakhoz fordul, ezekhez az alantas, könnyen bepiszkolódó, megizzadó. kellemetlen szagú tagokhoz: leereszkedik hozzájuk, megmossa, megtörölgeti őket, gondosan, szeretettel.
Egy kedves ismerős paptól hallottam, hogy amikor nagycsütörtökön a templomban a lábmosásról prédikált, egy jelenlévő cigány apuka annyira megrendült, hogy hazamenve ő is megmosta saját családja minden tagjának a lábát… Akik kellően megijedtek, majd megrendültek mindettől.
Ez a szeretet jele, mozdulata. Vissza lehet utasítani, meg szabad hőkölni előtte, és el lehet fogadni. És tovább lehet adni.
Tornay Krisztina Petra SSND