Nagyszombat Ochtinán/Mártonházán (XV.sz. eleje)
Tornay Krisztina
A Gecelfalván működő művészcsoport dolgozott a közeli Ochtinán is, s több jelből úgy tűnik, ez lett az érettebb alkotásuk. A két freskósorozat koncepciójában, kompozicionálisan megegyezik, templomunkban azonban finomabb, árnyaltabb, líraibb megközelítés született.
A Krisztus sírbatétele és feltámadása egymás melletti képmezők. Ugyanazt a kőszarkofágot látjuk a képeken: a baloldali jelenetnél Jézus rokonai, tanítványai, barátai búcsúznak a Mestertől, a jobboldalin alvó katonák látszanak az előtérben, s a sír mögött, s Jézus kiemelkedik a sírból, a félredobott sírfedél mellette fekszik.
A két jelent között áll nagyszombat napja: a pihenésé, a várakozásé. Jézus a sírban fekszik, megszabadulva immár minden gyötrelmétől, sebtiben, de méltón eltemetve, megsiratva. Szerettei bezárkózva gyászolnak, a kirendelt katonák pedig őrzik a sírt. Csend van, a zsidók húsvétja, „az Úr átvonulása”, a szabadulás ideje.
A balodali siratás- sírbahelyezés jelenet résztvevői az asszonyok és két tanítvány: Arimateai József és János apostol. A férfiak tartják a testet, óvatosan engedik a sírba, az asszonyok pedig siratják: ki hevesebben, ki csendesebben. Mária, Jézus anyja hozzásimítja arcát halott fiáéhoz. Magához öleli fejét, megsimítja a karját. Ő nem sirat, nem siránkozik. A két arc szinte eggyé válik, nincs köztük semmi, ami elválaszthatná őket. Ugyanebben a templomban látjuk azt a szokatlan és később betiltott Szentháromság-ábrázolást, amely az egyetlen és három személyű Istent különös arccal állítja elénk. A betiltás éppen annak szólt, hogy ez a kép elveszíti az istenség személyes megközelíthetőségének lehetőségét és egy absztakciót tár a hívő felé.
Ennek éppen az ellenkezője a sírbatétel jelenete: Jézust kézről-kézre adják, gondozzák, tisztelettel és szeretettel ápolják a testét. S ő, mint gyermekkorában, tehetetlenül, most is kiszolgáltatva fekszik, s rá van utalva az emberek szeretetére. S most ezt ki lehet fejezni, mindent meg lehet adni neki, amit csak tudnak: a drága kenetet, az új sírt, a könnyeket, a gyengéd simogatást. A közvetlen érintés lehetősége ekkor szabad: s a halott tehetetlensége és az élő szeretet tehetetlensége ebben találkozik.
Jézus feltámadása után az érintéseknek más jelentése lesz: Mária Magdolnának elutasítja ezt a vágyát: „Ne érints engem!” Tamást felszólítja, hogy tegye kezét a sebhelyeibe, hogy hinni tudjon. De az a közvetlen, emberi odafordulás, amellyel arc az archoz, kéz a kézhez simul, itt lehetséges, a sírnál.
A festő kedves ötlete, hogy az egyik alvó katona keze hozzáér a feltámadott Jézus lábujjaihoz: de álmában nem érzékeli ezt. Mégis, köze lesz Jézushoz. Ezek az észrenemvett érintések is fontosak, figyelmet érdemelnek és vágyat, hogy észrevegyük őket időben.
Fotók:
Tornay Krisztina, 2021., 2023.
Gótikus Út:
https://gotickacesta.sk/hu/ochtina-evangelikus-templom/
https://medievalmuralgemer.com/en/localities/ochtina-martonhaza/385