Jelen szöveg a vaticannews.va oldalon megjelent angol nyelvű összefoglaló fordítása
Szinódus: A szinodalitás "nem közhely", hanem mindennapi tapasztalat
A délelőtt zajló Szinódusi munka témáiról - a missziós munkától a vallásközi párbeszédig, a nők szerepéről az Egyház szolgálatában - beszéltek a hétfő délutáni tájékoztatón a Vatikáni Sajtóirodában. A közgyűlésen megemlékeztek II. János Pál pápává választásának 45. évfordulójáról is.
Federica Piana írása
A szinodalitás valódi értelme, a sokszínűség gazdagsága, a megkereszteltek szerepe az Egyházon belül, a missziós tevékenység, az ökumenizmus és a vallásközi párbeszéd, a nők szerepe a női diakónia perspektívájában, a digitális fejlődés - nem megfeledkezve a világ szegény országainak fiataljairól, akik teljesen el vannak vágva a legmodernebb technológiák használatától, ez néhány azon témák közül, amelyekről hétfő délelőtt szó esett a Vatikánban zajló Szinódusi munka során, amint azt a Szentszéki Sajtóirodában tartott délutáni újságírói tájékoztatón kifejtették.
Megvizsgálták az első jelentéseket
"A munkacsoportok első jelentéseit is megvizsgálták" - magyarázta Paolo Ruffini, a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa és a Tájékoztatási Bizottság elnöke.
Dr. Ruffini megjegyezte, hogy az ülés "azzal kezdődött, hogy a tagok köszönetet mondtak a pápának a C'est la confiance című apostoli buzdításáért, amelyet a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz nővérnek (Lisieux-i Szent Teréz, szerk.) szentelt, és amely vasárnap jelent meg. A prefektus arra is rámutatott, hogy a tagok "hosszas tapssal emlékeztek meg II. János Pál pápává választásának, valamint néhány pap pappá szentelésének évfordulójáról, amely a mai napra esik".
Ezen kívül Dr. Ruffini megosztotta az újságírókkal azt a hírt, hogy múlt pénteken ülésezett a Szinódus rendes bizottsága, amely értékelte "az eddig megtett utat és a meghallgatás minőségét és szépségét”.
A szinodalitás nem egy közhely
A tájékoztató vendégei között volt Vimal Tirimanna atya, C.Ss.R., srí lanka-i teológus, aki szerint, "a szinodalitás akkor történik, amikor csináljuk". Elmondta, hogy eredetileg azt gondolta, hogy "ez csak egy közhely". De - folytatta - nagyrészt "az imádság nagyszerű légkörének köszönhetően, amelyet erősen kiegészít... a Lélekben történő beszélgetés módszere, látjuk, hogy a szinodális folyamatot, vagy méginkább a szinodális életmódot már most éljük".
P. Tirimanna hangsúlyozta, hogy miként tükröződik mindez az asztalok elrendezésében, kiemelve azt a tapasztalatot, hogy bíborosok, püspökök és világiak - különösen nők - “vált vállnak vetve" egy "koncentrikus és nem piramisszerű Egyházban... ez a Lumen gentium ekkleziológiájának megélése. Szinodális módon, a szinodalitás kultúráját éljük itt meg. A kihívás az, hogy ezt kivigyük a szinódusi termen kívülre". Megjegyezte azt is, hogy a szinodális folyamat "nem Ferenc pápa magánprogramja", hanem "a II. Vatikáni Zsinat folytatása”.
Imádság és felkészülés
Patricia Murray nővér, IBVM, a Rendfőnöknők Nemzetközi Uniójának (UISG) ügyvezető titkára elmondta, hogy örömmel látja, hogy a szinodalitás egyre inkább valósággá válik. Az újságíróknak elmondta: "Egy vallási kongregáció tagjaként úgy érzem, hogy több mint húsz éve a gyakorlatban is megvalósítottuk a szinodalitást... Különösen akkor, amikor döntéseket hoztunk és következtetéseket vontunk le olyan dolgokról, amelyek fontosak voltak az életünkben. Az, hogy Jézust és a Szentlelket helyezzük életünk középpontjába, és egy vallási közösségben meghallgatjuk mindenki hangját azért, hogy felismerjük, hogy Isten éppen most hova hív minket, hova hívja kongregációnkat, számos rendi gyűlésben gyakorlat."
Hozzátette: "Ezért számomra külön öröm, hogy látom ezt elterjedni az egyetemes Egyházban, hogy így akarunk élni és együtt lenni: részvétel, közösség és misszió”.
Fény, amely megvilágítja a sötétséget
Zdenek Wasserbauer prágai segédpüspök elmondta, hogy meghatotta a Lisieux-i Szent Terézről szóló apostoli buzdítás, és a dokumentum iránytűként szolgálhat az egész Szinódus számára. "A munka során" - mondta az újságíróknak - "nagyon világosan érzékeltem, hogy a 'misszió' szó kulcsfontosságú számunkra. Lisieux-i Szent Teréz pedig a missziók társvédőszentje".
Különösen két oka van annak, hogy a buzdítás miért tekinthető útmutatónak vagy jelzőfénynek: "Az első ahhoz kapcsolódik, hogy a Szent, amikor belépett a Kármelbe, a lelkek megmentésének vágyát érezte. Nos, rájöttem, hogy itt mind a 400 tag naponta azért találkozik, hogy mások javát, üdvösségét keresse. A második ok arra a sötét éjszakára utal, amelyet Lisieux-i Szent Teréz 1856-ban érzett a lelkében. Egyesek azt mondják, hogy a harmadik évezred Egyháza is sötétségen halad át: itt, a Szinódus a fény, amely megvilágítja a sötétséget”.
Odafigyelni a fájdalomra
Újságírói kérdésre válaszolva, hogy az LMBTQ+ emberek "fájdalmáról" beszéltek-e, Murray nővér azt mondta: "Azt hiszem, hogy sok asztalnál, ha nem is mindegyiknél, foglalkoztak és meghallgattak mindenkit az emberek egyéni és kollektív sérüléseivel, fájdalmaival kapcsolatban".
Hozzátette, hogy voltak megbeszélések arról, hogy az Egyház hogyan tudja "képviselni ezt a sérülést", hogyan tudja megmutatni, hogy keresi a megbocsátást "az okozott sérülésekért". Hangsúlyozta, hogy miközben ez a vita folyamatban van, "mélyen tudatában vagyunk az okozott fájdalomnak és szenvedésnek".
Egy másik újságíró megkérdezte, hogy foglalkoztak-e az azonos nemű párok megáldásának kérdésével. Dr. Ruffini kifejtette, hogy ez "nem központi kérdés", és hogy inkább a képzésről, a felszentelt szolgálatokról, a szegények számára előnyöket biztosító lehetőségekről és a kolonializmusról volt szó. A katolikus tanítás áll- tette hozzá Ruffini - mindannak a középpontjában, amit a Szinóduson csinálunk.
Kínai püspökök
Megerősítve a hírt, hogy a Szinóduson jelen lévő kínai püspökök holnap befejezik a munkát, Dr. Ruffini kifejtette, hogy ezt "lelkipásztori okok miatt teszik, amelyek visszaszólítják őket saját egyházmegyéikbe".