A pápa a Szentlélek által vezetett alázatos és szinodális egyház megélésére szólít fel mindenkit, hogy betölthesse a világban vállalt küldetését a béke és a megbocsátás munkálásában.
Ferenc pápa a püspöki szinódus 16. rendes közgyűlése második ülésszakának megnyitóján mondott beszédében az egyház 2021 óta tartó szinódusi útjáról elmélkedett.
Folyamatos úton levés
A szentatya emlékeztette a résztvevőket, hogy az egyház állandóan úton van. Ez azt a küldetést tükrözi, amelyet Isten az apostolok óta az ő népe elé tűzött, hangsúlyozva, hogy az egyház küldetése a béke elhozása Jézus Krisztus hirdetése által.
A Szentlélek szerepéről elmélkedve a pápa kiemelte, hogy „a Szentlélek képes meghajlítani a makacs szívet és akaratot, megolvasztja a fagyottat szívet, és vezeti az tévelygő lépéseket.” Hangsúlyozta, hogy a Lélek mindig jelen van, különösen a szomorúság és a kétségbeesés pillanataiban, amikor az emberiség a reménytelenség és a megosztottság kísértésével szembesül. „A Szentlélek letörli könnyeinket és megvigasztal minket, mert Isten reménységének ajándékát közvetíti” - tette hozzá.
Ferenc pápa ezután arról az alázatról beszélt, amely ahhoz szükséges, hogy felismerjük saját megbocsátásunk szükségességét. Utalt a kedd este tartott bűnbánati vigíliára, ahol az egybegyűltek megtapasztalták a kiengesztelődés kegyelmét. „Félretesszük büszkeségünket és elbizakodottságunkat, azt képzelve, hogy jobbak vagyunk másoknál. De alázatosabbak lettünk-e?” - tette fel a kérdést.
A Szentlélek átalakító ereje
A pápa ezután a Szentlélek átalakító erejét olyan tűzként írta le, amely szeretetet és ujjongást gyújt bennünk, olyan erős szeretetet, amely személyválogatás nélkül átöleli az egész emberiséget. „Ez azért van így, mert Isten mindig mindenkit átölel” - mondta a pápa, majd emlékeztetett az egyháznak folyamatosan szüksége van a megbocsátásra. Arra buzdította a résztvevőket, hogy tükrözzék Isten végtelen irgalmát, és arra hívta őket, hogy „mindig bocsássanak meg másoknak, mivel az erre való készség a saját megbocsátásunk tapasztalatából születik.”
Ferenc pápa ezután a szinódusi folyamatról szólva azt mondta, hogy az nem csupán egy pillanatnyi esemény, hanem folyamatos úton levés, amelynek során az egyház megtanulja jobban megérteni önmagát és felismeri a leghatékonyabb módokat küldetésének teljesítésére. A szinódusi közgyűlést „többes számú alanyként” jellemezte, ahol püspökök, laikusok, papok, felszentelt férfiak és nők együtt dolgoznak Isten irgalmasságának szolgálatában.
A laikus részvétel fontossága
Ferenc pápa kiemelve a laikusok részvételének jelentőségét a szinódusi folyamatban. Kifejtette, hogy a laikus tagok jelenléte a közgyűlésen nem csökkenti a püspökök tekintélyét. Sokkal inkább az egyház kapcsolati jellegét erősíti, hangsúlyozva az együttműködés szükségességét. „Senki sem üdvözül egyedül” - hangsúlyozta a pápa.
Ferenc pápa VI. Szent Pál bölcsességére is hivatkozott, aki 1965-ben létrehozta a püspöki szinódust. A szinódust a folyamatos tanulás folyamatának nevezte, amely az egyház küldetését tükrözi, hogy megújuljon a Szentlélek által és Isten tervének beteljesedése felé haladjon. „A szinódusi folyamat egyben tanulási folyamat is, amelynek során az egyház jobban megismeri önmagát” - magyarázta a Szentatya.
Ferenc pápa beszédét lezárva arra szólított fel minden résztvevőt, hogy maradjanak nyitottak a Szentlélek működésére, akit az egyház „biztos vezetőjének és vigasztalójának” nevezett.
„Ezt az utat együtt tesszük meg” - zárta a pápa - “reménnyel, alázattal és az Úrba vetett bizalommal.”
Forrás: Vatican News
A teljes szöveg a Magyar Kurír oldalán olvasható