Jelen összefoglaló a vaticannews.va oldalon angol nyelven megjelent tájékoztatás fordítása
Szinódusi tájékoztató: Imádságok a háború áldozataiért és a tengeren életeket mentők hangja
A szerdai Szinódusi tájékoztatón az újságírók a kanadai Lacroix bíborostól, a pápua új-guineai Grace Wrackiától és Luca Casarinitől, egy olasz migrációs aktivistától hallanak az általános gyűlésen a szegénység, a migráció, a visszaélések, a nők szerepe és a szexuális identitás kérdéseivel kapcsolatban lezajlott megbeszélésekről
Salvatore Cernuzio írása
A Vatikánban zajló hatodik általános gyűlés Arthur Roche bíboros elmélkedésével nyílt meg, aki az elmúlt órák gázai és izraeli erőszakos cselekményeihez kapcsolódva felidézve a "véres háború veszélyét”.
A kedd délután és szerda délelőtti munkáról, amelynek középpontjában olyan témák álltak, mint a világ konfliktusai, a szegénység, a visszaélések és a szexuális identitás, Paolo Ruffini, a Tájékoztatási Bizottság elnöke és Sheila Pires, a Bizottság titkára számolt be a Szentszéki Sajtóirodában tartott tájékoztatón.
A vendégek között volt Gérald Cyprien Lacroix bíboros, Québec (Kanada) érseke, aki beszámolt arról, hogy miként "gazdagodtak" az elmúlt napokban a VI. Pál teremben; Grace Wrakia, az óceániai szinódusi folyamat tanúságtevője, aki Pápua Új-Guinea "kis" közösségeinek hangját tette hallhatóvá; és Luca Casarini, a "Mediterranea Saving Humans" civil szervezet alapítója és aktivistája, mely szervezet 2018-ban a Földközi-tengeren történt több ezer haláleset miatti "felháborodásból" született, és ma annak szenteli magát, hogy életeket mentsen a tengeren.
Casarini úr, a Szinódus különleges meghívottja, erőteljes tanúságtételt osztott meg a Mare Nostrum ["A mi tengerünk"] területén végzett munkáról. Tapasztalatait két szegénység "találkozásának" nevezte: az anyagi szegénysége azoknak, akik kénytelenek elhagyni "az egyetlen vagyonukat", a saját földjüket találkozik a lelki szegénységével egy olyan Nyugatnak, amely úgy tűnik, elvesztette képességét arra, hogy gyászoljon és hogy elutasítsa a “borzalmat".
Egy kis "munkacsoport" a Santa Marta-ban
A tájékoztatón elsőként Dr. Ruffini beszámolt a kedden a Casa Santa Martában tartott "kis munkacsoportról", ahol Róma szegényei közül néhányan meghívást kaptak arra, hogy együtt ebédeljenek Ferenc pápával és Konrad Krajewski bíborossal, a pápai alamizsnással.
Az étkezésen résztvevőket arról is megkérdezték, hogy mit várnak az Egyháztól. "A válaszuk" - mondta Dr. Ruffini, - "ez volt: 'Szeretetet. Csak szeretetet".
A Zsinat nyomában
A keddi általános kongregáción 339 tag volt jelen, míg a szerda délelőtti gyűlésen 345-en vettek részt.
Együtt imádkozták az Úrangyala imádságot, melyet Matteo Zuppi bíboros, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke vezetett (akinek szerdán volt a születésnapja). A bíboros XXIII. Szent János közbenjárását kérte, akinek liturgikus emléknapját október 11-én tartják, ami egyben a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának évfordulója is.
Az egyetemes egyház számára történelmi pillanatot Lacroix bíboros idézte fel beszédében. "Amit mi most megélünk, az mindezeknek a folytatása" - mondta a kanadai bíboros. XXIII. János pápa ”prófétai” volt, bár – tette hozzá – idős és beteg volt, a Lélek arra "inspirálta", hogy "meg kell élni egy ökumenikus Zsinatot", amelynek végét már nem érte meg.
Lacroix bíboros felolvasta XIII. Jánosnak a Zsinat megnyitására írt beszédét, amely rendkívül aktuális a jelenlegi szinódusi időszakban is, amelyben az Egyház 2021 októbere óta él. "Az általunk használt módszertan arra irányul, hogy figyeljünk az Úrra, az Ő szavára, az Ő jelenlétére minden megkeresztelt személyben, és ez lehetővé teszi számunkra, hogy nyitottak legyünk a másikra és mindenki másra”.
Meghallgatás és a megváltoztatása annak, ahogy gondolkodunk
Azáltal, hogy meghallgatjuk Isten szavát, testvéreinket, “árnyalatokra lelhetünk, megváltoztathatjuk amit gondolunk, és így megláthatjuk, hogy Isten folyamatosan munkálkodik és minden emberben munkálkodik" - mondta Québec érseke, aki szerint mindez személyes szinten megélve "arra késztet, hogy igazodjak, finomítsak, egy kicsit változtassak a gondolkodásomon".
Óceánia "kis" szigeteinek hangja
A szinodalitásról szóló Szinódus gondolata mögött az áll, "hogy hagyjuk, hogy kihívást jelentsen számunkra mindaz, ami a többiek felszólalásában szabadon felmerül", valamint hogy hangot adjunk azoknak, akik eddig a háttérben maradtak.ű
Grace Wrackia ezzel kapcsolatban köszönetét fejezte ki a pápának, amiért a Szinódusra meghívta a Salamon-szigetek és Pápua Új-Guinea képviselőit.
"Oly sok éven át hallgattunk, és most szeretnénk megszólalni, és szeretnénk, ha meghallgatnának. Van mit adnunk a világnak. És amit mi a szívünkből adni tudunk, az a mi életmódunk, a közösségben élés, az együttélés és a kapcsolatépítés”.
Erőteljes felhívás a békére
A kiscsoportok és általános gyűlések által felvetett témákat felsorolva Dr. Ruffini elmondta, hogy sok beszéd érintette a háborútól szenvedő emberek és a béke témáját.
“Szó volt arról, hogy a keresztények hogyan lehetnek a béke és a megbékélés jelei a háborúk és az erőszak által elcsúfított világban" - mondta.
"Erőteljes felhívások hangzottak el" - tette hozzá - a konfliktusoktól sújtott országokkal és "egyes keleti egyházak szenvedéseivel” kapcsolatban.
Egy alázatos egyház a szegényekért
Sheila Pires beszélt egy másik felmerült témáról, mely "a vágy egy olyan Egyház után, amely a szegényekért van, amely alázatos, amely leereszkedik, és amely együtt jár a szegényekkel".
Szegényekkel, akiknek "sok arca van": a kirekesztettek, a migránsok, a klímaváltozás áldozatai, sőt a világ egyes részein a nők és nővérek is, "akik másodrendű állampolgárok, és akiket meg kell védeni a visszaélésektől" - magyarázta Pires asszony.
Reflexiók a bántalmazás és a szexuális identitás kérdésében
A bántalmazás volt a reflexiók másik központi témája. "Szó volt arról, hogy hitelességünket megkérdőjelezik a botrányok, például a szexuális visszaélések, és arról, hogy ki kell irtani minden szexuális, hatalmi és lelki visszaélést, és mindent meg kell tennünk, továbbra is mindent meg kell tennünk, hogy közel legyünk az áldozatokhoz" - mondta Dr. Ruffini.
A csoportokban és a felszólalásokban ezután a szexuális identitás kérdése került terítékre. Elhangzott, hogy ezt "felelősséggel és megértéssel kell kezelni, hűségesnek maradva az evangéliumhoz és az Egyház tanításához" - magyarázta a Kommunikációs Dikasztérium prefektusa.
Egyesek "nagyobb megkülönböztetésre szólítottak fel az Egyház szexualitásról szóló tanításával kapcsolatban"; mások számára azonban "nincs szükség további megkülönböztetésre". Újságírói kérdések nyomán a továbbiakban kifejtette, hogy "nem volt semmi, amit a polarizáció sztereotípiájába lehetne foglalni. Ez a megosztás élménye".
A kérdés, amelyet a Szinódus résztvevői feltettek maguknak, a következő: "Hogyan lehet megvalósítani a lelkipásztori gondoskodást a meleg párok, az elváltak és újraházasodottak szeretetével kapcsolatban, miközben hűek maradunk az Egyház tanításához?”.
"Többé-kevésbé mindenki, aki ezekről a kérdésekről beszélt, azt mondta, hogy el kell utasítanunk a homofóbia minden formáját" - jegyezte meg Dr. Ruffini, kifejtve, hogy több résztvevő is azt mondta, hogy "sok nehézség abból adódik, hogy nem ismerjük a valóságot és az egyének személyes útját”.
A migránsok kérdése
Ami a migránsok kérdését illeti, néhány püspök - hangzott el a tájékoztatón - "segítséget kért más püspökkari konferenciáktól", amelyek jobb helyzetben vannak az integráció és a befogadás szempontjából.
Megjegyezték, hogy ez egy módja annak, hogy "hasznosítani tudjuk" a kifejlesztett készségeket, hogy ezzel biztosítsuk, hogy a befogadott emberek be tudjanak illeszkedni a társadalomba. "Megerősítették azt is, hogy a migránsoknak és menekülteknek tiszteletben kell tartaniuk azoknak az országoknak a törvényeit, ahol találják magukat”.
Luca Casarini tanúsága
A migráció témájában Luca Casarini tanúságtétele megérintette a Szentszék Sajtóirodájában tartott tájékoztatón jelenlévők többségét. Azzal kezdte, hogy "kiváltságos embernek" nevezte magát, mert "egy olyan világban, ahol azért folyik verseny, hogy ki öli meg a legtöbb embert, egy gyűlölet uralta világban, egy élet segítségére sietni, testvéreket ölelni a tenger közepén, olyan végtelen ajándék, amely életeket változtat meg. Az enyémet is megváltoztatta..."
Az aktivista a szegénység kérdésére is reflektált: "A tenger közepén találkozunk ezekkel a testvérekkel, és abban a pillanatban két szegénységgel találkozunk".
Egyrészt ott van a gazdasági és társadalmi szegénység, amely arra kényszeríti az embereket, hogy "elhagyják földjüket, családjukat, emlékeiket", az egyetlen gazdagságukat; másrészt a világ egy másik részének pusztító szegénysége, amely “a rettenetest normálisnak" tartja.
"Már nem vagyunk képesek sírni egy gyermek miatt, aki meghal" - mondta Casarini. "Ez a két szegénység segíti egymást, és helyet készít annak, amit ma a gyűlölet világában kétségbeesetten keresnünk kellene: a szeretetnek. Így találkoztam én Jézussal és Istennel."
A különleges vendég kegyelemmel és iróniával válaszolt a kérdésekre, melyek arra vonatkoztak, hogy nem érzi-e magát "kívülállónak" egy olyan eseményen, mint a Szinódus, amelyet folyamatosan különböző szertartások és lelki mozzanatok tagolnak.
"Mindig, minden kontextusban nem odavalónak és alkalmatlannak érzem magam" - mosolygott. "Tényleg mindenkit, aki jelen van a Szinóduson, testvéremnek tekintek, tanulom, hogy a haragot és a neheztelést jámborsággá változtassam".
A titok, mondta Casarini, amit "próbálok megtanulni, az, hogy a másik ember helyébe képzeljük magunkat. Hogy ne várjuk azt, hogy mindent magunk oldunk meg, hanem a Szentlélek az, aki cselekszik. Így történhetnek őrült dolgok... mint például az, hogy én a Szinóduson vagyok".
A Mediterranea alapítóját a 2001-es genovai G8-találkozón történt cselekedeteivel kapcsolatos "bűnbánatáról" és az illegális bevándorlás elősegítésével kapcsolatos bűnpártolás vádjáról is kérdezték.
"Genova miatt nyolc évig tartó pereskedésen mentem keresztül, és mindhárom fokon felmentettek" - válaszolta Casarini, míg a másik vádat "nem tudtam megérteni".
"Megértettem, hogy azért folyik ellenem vizsgálat, mert 38 embert mentettem meg 38 nap után a tenger közepén. A leghosszabb várakoztatás, amit Európa valaha is látott. Ezek között az emberek között volt egy lány, akit öt líbiai őr megerőszakolt, mielőtt a tengerre ment. A lány 38 napig még orvoshoz sem jutott el. Bűncselekményt követtem el? Tartóztassanak le! Örülök, hogy megtettem".