Flier Gergely elmélkedése
„Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala”
Csodák sora kíséri a Megváltó eljövetelét. Már a megváltás hírnökének, Keresztelő Szent Jánosnak a születése is csodás módon történik. Ennek az üdvtörténetben betöltött fontos szerepén túl, a ma felolvasott evangélium valóságos tárháza azoknak a tanításoknak is, amelyeket jó, ha megfontolunk, ha Isten országát keressük. A történet elején Zakariást a vallásos kultusz megtartójaként látjuk cselekedni. A tömjénáldozatot bemutató ember méltó módon dicsőíti Istent, és felismeri az istentisztelet fontosságát életében. De az isteni beavatkozás váratlansága, meglepetése is tanulsága a mai evangéliumnak. Tapasztalataim szerint ez a beavatkozás a mi életünkben is gyakran ilyen váratlanul jön el. Zakariás bizonyosan rég lemondott arról, hogy gyermeke szülessen s talán az ezért folytatott imádságához sem fűzött már sok reményt. Mégis azt hallja Gábriel angyaltól: „Könyörgésed meghallgatásra talált.” Isten nem feledkezik meg rólunk, elé tárt kéréseinket számon tartja. De Zakariás hibát vét. Ott, az áldozati oltár előtt állva földhözragadt logikával gondolkodva kételkedni, bizalmatlankodni kezd, az angyal súlyos szavai szerint „nem hiszi el az örömhírt”. Ez büntetést von maga után. Helytelen cselekedeteink, bűneink és legfőképp Isten iránti bizalmatlanságunk, hitetlenségünk is rendre ilyen eredményeket hoz életünkben. Az evangéliumi szakasz utolsó sorainak katarzisa visszavezet bennünket az Örömhírhez: a Zakariással történtek elbeszélése után Erzsébet alakját villantja fel előttünk az Írás. A pár szavas jellemrajz az Istennel és önmagával megbékélt ember személyiségének megtisztító erejét sugározza, aki beismerve, de már maga mögött hagyva szégyenét, ki tudja mondani Istenről, „arra méltatott, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”