December 1. – Advent 1. vasárnapja
Jer 33,14-16 Zsolt 24 1Tessz 3,12-4,2 Lk 21,25-28.34-36
Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről:
„Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”
Dr Fehérváry Örs Jákó OSB elmélkedése
Amikor legújabb futócipőmet megvásároltam, egy alkalmazás is járt hozzá a mobilomra, amely magával a cipővel áll bluetooth kapcsolatban, így elég jól érzékeli milyen hosszú léptekkel, milyen egyenletes ütemben, ritmussal futok. Ez alapján ad visszajelzést, edzői tippeket. Az egyik így szólt: „A következő futásodkor tartsd a szemed stabilan és előre tekintve, ehhez válassz ki egy távoli célpontot a tekinteted számára. Hangolódj a testedre, és gondolj arra, hogy felegyenesedve futsz.” Ez a fajta testtartás nemcsak segít megtalálni a megfelelő lépéshosszt és ritmust, hanem abban is segít, hogy a lábaim mellett az egész felsőtestem is részt vegyen a futásban. A sérülések esélye is kisebb így. Azóta is tapasztalom, hogy jóval könnyedebb, élvezetesebb a futás, ha így, nem görnyedve, a lábam elé nézve, hanem felegyenesedve, távolabbra tekintve haladok előre.
Másik élményem a felegyenesedésről a meditációs imámhoz kapcsolódik. Amióta rendszeresen gyakorlom, veszem észre, hogy a légzésre való odafigyelés és a helyes ülés hogyan segít legalább erre az időre a gerincemnek, hogy szinte magától kiegyenesedjen. A testemnek, hogy nyugalmat találjon. A lelkemnek, hogy bizalomra leljen.
Személyes és intézményes apokalipsziseim közepette, amikor a dolgok összeomlani látszanak, amikor úgy gondolom: tényleg itt a világ vége, felhangzik Jézus szava. „Egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert megváltásotok közel van!” Ezt a megszólítást most egy ilyesfajta párbeszédként parafrazeálom magam számára: „Lélegezz, egyenesedj fel, nézz előre. Figyelj rám. Közel vagyok hozzád. Ez számít leginkább, még ha az alapfalak is leomlani látszanak.” – Köszönöm, Uram, hogy közeledben, bármi van is, emelt fővel lehetek jelen az életemben, és felegyenesedve futhatom a pályám!