Keresztrefeszített Jézus, XII. század második fele,
Erp, ma: Köln, Érsekség, Egyházmegyei Kolumba Múzeum
Tornay Krisztina írása
Az evangélium szövege elénk állítja ma az Atya által odaadott Fiút. Jézus az irgalmas szeretet kinyilatkoztatója, egészen a kereszthalálig.
Ennek az irgalomnak, szeretetnek a nyomába eredve egy koraközépkori német szobrot szemlélünk: egy szokatlanul megformált Keresztrefeszített Jézust.
Az ábrázolás a fából faragott győzelmi keresztek közé tartozik: szinte embernagyságú (165 cm), s valószínűleg nagyobb templomhoz tartozott és körmenetekben vitték körül. Jézus arca és teste nem mutatja a kínhalál nyomait, ugyanakkor a keresztre van szegezve kezeinél és lábainál. Tenyerei azonban simán, nyitottan látszanak, a sebek okozta fájdalom kifejeződése nélkül. Ruhája ünnepi, aranyszegélyes, nemes anyagra utalóan finoman ráncolt: sötétkék, hosszú, bokáig érő, ujjas tunikát visel és vörös ún. palliumot, felső köntöst, ami tkp. egy nagyobb gyapjúkendő volt. Egy későbbi átalakítás során a test jobboldalán a ruhát megnyitották és az oldalsebet is megjelenítették. Az eredeti kompozícióban ez nem szerepelt. A test aszimmetrikusan, lágy ívben hajlik jobb oldalra, a lábak kicsit balra fordulnak. A kitárt, szépen redőzött tunikaujjas karok a hosszú ujjú kezekkel szárnyszerűen fogják közre a vöröses köpennyel övezett testet. Különösen Jézus feje megragadó: megformálása az ikonokéhoz képest kisebb, a test természetes arányait jobban figyelembe vevő. A keleti, bizánci-ortodox szakrális művészet kánonjának nagy szemű, erős szemöldökű, nagy hajú, homlokon tincseket engedő, göndörös fürtű mintájához képest egy simahajú, kisebb szemű arcot látunk, emberibbet és európaibbat. Már ez is feltűnő, s a korban újszerű. S még inkább az érzéssel teli, összehúzott ráncú, gondot kifejező elfelhőzött homlok, a lefelé tekintő, majdnem lehunyt szemek, a szinte megszólaló száj.
A teljesen más felfogásban készült – az uralkodó Krisztust megjelenítő - bizánci előképektől erősen eltér ez az egyénített, fejét kicsit lefelé, a néző felé hajtó Jézus-arc. S a szembenéző, nyitott szemű Megváltókhoz sem hasonlít. Ha a későbbi – pl. barokk – Megfeszített-ábrázolásokhoz hasonlítjuk, akkor először alig vesszük észre Jézus alakján a szenvedést, de ha figyelmesen nézzük, akkor mégis, lassanként feltárul előttünk az érzékeny, finom arc, homlok, szemek redőiben. Karjai sem erővel nyújtóznak, hanem szelíd ívben, gyengéden, s a fej, a vállak meghajlása is ernyedt, kicsit megtört, nem kontrollált, nem erővel teli.
A szeretet tartja a kereszten, nem a szögek…
Talán éppen annak a felismerésnek a forrásvidékén vagyunk a képet szemlélve, ahol először formálódott meg a fenti gondolat, s kapott művészi formát. S először látjuk a kereszten azt a Jézust, aki szerette övéit, mindvégig szerette őket.
Kép forrása: https://de.wikipedia.org/wiki/Kruzifix#/media/Datei:Kruzifix_aus_Erp,_Kolumba-Museum_K%C3%B6ln_2007.jpg https://en.wikipedia.org/wiki/File:Batll%C3%B3_Majesty_MNAC.jpg
Forrás: Martin Seidler: Kruzifix aus Erp, in: Kölner Kunst der Romanik, 1985, 384.