Advent 4. hete, hétfő
december 23.
Mal 3,1-4.23-24 Zsolt 24 Lk 1,57-66
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédjai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!”
Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent.
Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”
Guba András SchP elmélkedése
Az Úr irgalmas volt, fiú adatott egy öreg házaspárnak. Elvétetett a szégyen, az egész közösség együtt örül. Minden visszakerül a rendes kerékvágásba: ünneplés, körülmetélés, névadás a szokott módon.
“János a neve.” Ez egy olyan név, ami ismeretlen a rokonságban. A név jelentése: “Az Úr megkegyelmezett.” Abban az időben szokás volt jelentéssel teli neveket adni. Épp a név jelentését élték át, ezen örvendezett mindenki. És mégis meghökkennek. Inkább vitték volna a dolgokat szokás szerint. Annak még tudtak örülni, hogy a két öreggel milyen nagy dolog történt. Hogy a fiúnak nem a szülők adnak nevet, hanem az Úr, attól már megijedtek. Félelem szállta meg őket, hogy az Úr milyen közel jött, hogy alig adta a gyereket és máris birtokba veszi. “Új nevet adnak neked, melyet az ÚR maga határoz meg.” (Iz 62,2)
Szeretjük az életünket, karácsonyunkat is úgy rendezni, hogy jól alakuljon, menjen a rendes kerékvágásban. Istenhez fordulunk, ha ez kizökken: fájdalom, betegség, veszteség idején. Hálásak vagyunk ha segít, de maradjon biztos távolban. Félelmetes, ha Isten nagyon közel jön, ha valaminek nyilvánvalóan új jelentést, új nevet ad. Hamarosan az Istengyermek is megszületik, emberré, testté, s később kenyérré és borrá lesz. Mindennek új jelentése lesz.