2025. március 8.
Szombat hamvazószerda után
Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?”
Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”
Lk 5,27-32
Jézus szavai hihetetlenek. Hogyan is közeledhetne a Szenthez bárki, aki nem-szent, aki sötét, bűnnel terhelt, aki magának sose bocsátja meg, amiket hordoz, s aki éppen ezért mélyen elítéli önmagát. Minden felnőtt, érett ember és sokszor a gyerekek, fiatalok még inkább, tisztában van azzal, hogy "bár a jót akarja" mégis a rosszat teszi. Hogy gyűlöl, hogy irigy, hogy kárörvendő, hogy rosszindulatú, fölényes... és hogy magát ilyenkor jobbnak, többnek, különbnek tartja a másiknál. Mert amaz "vámos". Mindent megérdemel.
Kik azok? Mik vogymuk...
Akik ujjal mutogatunk és csúfolódunk a másikon, miközben igazából magunkkal nem tudunk megbékélni, akik bűnbakot keresünk és találunk, aki a HIBÁS, okozója a körülöttünk, de inkább bennünk lévő zavarodottságnak, meghasonlásnak, békétlenségnek. Így próbálunk jó emberré lenni - hogy megítéljük a másikat, aki az ítéletünk súlya alatt rosszá válik, s mellette mi mégiscsak jónak tűnünk. Legalább egy-két pillanatig.
Jézus nem ítél. Közelít. Odalép ahhoz, akit mindenki, sőt saját maga is megvetendőnek tart. Úgy, amint ott ül a vámhelyen. Amint éppen csal, lop, átver gerinctelenül.
Nem a megtért emberhez lép oda.
Ha ezt elhinnénk...
"Akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik."
Ez az örömhír.
Tornay Krisztina Petra nővér