Bakos Gergely OSB elmélkedése
„csak Jézust”
Szeretnénk közelebb jutni Istenhez, élesebb szemmel észrevenni jelenlétét életünkben: látni Őt valamiképpen már ebben az életben. A mai evangélium
látomása ebben segít nekünk. Egy képben foglalja össze a keresztény tapasztalatot. Jelképekben mutatja meg azt, ami igazán lényeges az életben.
Isten három emberét láthatjuk: Mózest, Illést és Jézust. Mindannyian látják az isteni fényt, mégis csak egyikük ruhájáról verődik az ragyogva vissza. Égi szózat
teszi egyértelművé, ki a legfontosabb: Jézusra kell figyelni, mert Ő az Atya szeretett Fia! Végül egyedül Jézust látjuk a színen. Azt a Jézust, aki közvetlenül
színeváltozása előtt jövendölte meg szenvedését, nem sokkal utána pedig a halálba indul.
Az Atya szeretett Fiára irányul tekintetünk – a szeretet titkát láthatjuk. A názáreti Jézus közönséges és szomorú véget ért életében pillanthatjuk meg az
isteni szeretet titkát: a nekünk a legdrágábbat odaajándékozó Atyát, a halálig hűséges Fiút, majd pedig a szeretet kitartó és fáradhatatlan Szentlelkét, ama
titokzatosan Háromságos Istent, akinek hatalma a szeretet hatalma. Csakis e hatalom tart örökké, csakis ez maradandó az életben. E szeretet sorsa
világunkban: halál és föltámadás. E szeretet tud szenvedni a másikért, előbb-utóbb utoléri a szenvedés. Legszebb pillanataiban oda tudja adni önmagát, az
életét is a szeretetért. Útja mégsem kudarccal végződik: ez a szeretet megszólít, felhívást jelent számunkra. Akit már szerettek így, az „látja”, tudja, miről van
szó: maga is szeretne így szeretni…
Ha jól figyelünk a Szentírásra és életünkre, akkor e láthatatlan és fölfoghatatlan, mégis vágyott és vonzó titoknak, az Isteni Szeretetnek a körvonalait láthatjuk
kirajzolódni Jézusban. A láthatatlan Istent soha nem látta senki. Ő sokkal hatalmasabb mindennél, ami látható… A Szentírás szerint még a választott nép
nagyjai, Isten barátai, így Mózes vagy Illés sem pillanthatták meg az Ő arcát! E Láthatatlan Isten a lehető legegyszerűbben: egy emberi életben, Jézusban
mutatja meg magát nekünk! Nem idegen módon közeledik felénk. Egészen emberi módon, hogy megértsük Őt. Jézus Krisztus emberi életében láthatjuk,
érthetjük meg a Láthatatlan Istent. Jézus arcán, az Ő lényében, az Ő személyiségében ragyog föl Isten dicsősége. Jézus halála és föltámadása ad
értelmet a mi életünknek. Jézusban láthatjuk, hogy ki az Isten s hogy a szeretetben kivé lehet az ember. Krisztusban ismerhetjük föl és tapasztalhatjuk
meg az isteni szeretet magával ragadó és átalakító erejét. Őbenne kapjuk meg azt az ígéretet, hogy hasonlóak leszünk Hozzá, mert látni fogjuk majd Őt színről-színre, úgy amint van.
*
Al-Ghazáli, a mintegy 900 éve élt nagy muszlim vallástudós idézi egyik utolsó művében Jézus egyik tanítását:
„Attól az órától, hogy fölravatalozzák a halottat, egészen addig, míg le nem teszik a sír szélére, Isten a maga dicsőségében negyven kérdést intéz hozzá. Ezek közül az első így hangzik: Éveket szenteltél annak, hogy lásd a teremtett világot, de nem szántál egy órát sem arra, hogy megpillants engem!Naponta a szívedbe néz és megkérdi: Mit foglalkozol mással, amikor körülvettelek minden jóval? Te azonban süket vagy, semmit sem hallasz.”
Búcsúzásképpen pedig a róka ezt köti a Kis Herceg lelkére: „jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”