Hernádyné Szemere Rita elmélkedése
„Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt.
Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?” Lk 9,22-25
Ennek a szentírási résznek, különösen a „világ megnyerésének” olvasásakor talán hajlamosak vagyunk nagy dolgokra gondolni – rendkívüli hatalomra, világhírnévre, óriási, felhalmozott vagyonra… S már dőlhetünk is hátra kényelmesen, hiszen mindez oly távolinak tűnik tőlünk…
Pedig a kérdés valójában az, ki az úr az én kis világomban, életemben.
Hiszen hányszor szeretném,
hogy az én igazságom jusson érvényre a másikkal szemben,
hogy az történjen, amit én akarok,
hogy én tarthassam kezemben életem folyását!
Mily gyakran gondolom, hogy életem boldogsága
a magam elé kitűzött cél elérésén,
egy elnyert pozíción,
mások felém irányuló dicséretén és megbecsülésén,
vagy akár csak egy vágyott tárgy megszerzésén,
egy különleges élmény átélésén,
egy bizonyos életszínvonal fenntartásán múlik!
S mennyire könnyen összetörök, amikor
nem értek szót szeretteimmel,
kisebb-nagyobb kudarcot vallok,
elbizonytalanodva elveszni tűnök önmagam kuszaságában,
elveszítem az uralmat a napom felett,
esetleg kiszolgáltatottá válok másoknak, a hivatali ügyintézésnek vagy az egészségügyi ellátásnak…!
Tudom-e ilyenkor tudatosan felvenni a keresztem?
Eszembe jut-e, Krisztushoz futni, vonszolódni segítségért?
Rájövök-e, hogy jobb nap mint nap
a magamé helyett az Ő akaratát keresni,
tetteim indítékát Benne megvizsgálni,
Belőle kiindulva cselekedni,
Vele – az Ő segítségével – járni?
…hogy elveszve Benne megmeneküljek.