Fehérvári Örs Jákó OSB elmélkedése
„Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” (Lk 16,31)
Vallásos élményért épp ezért nem kell a szomszédba, vagy a héthatárba menni. Vagy csodát várni. Ott van kézközelben. Van Mózesünk és prófétáink, és van Jézus, aki ma is mondja: „A legfőbb parancsolat ez: Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr! Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből! A második ez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk 12, 29)
A Szent Negyven Nap útja egyszerű. Nem tartozik az alapfelszereléshez semmi emberfeletti: sem élményben, sem teljesítményben. Böjt – ima – alamizsna.
Böjt: tiszteletteljes bánásmód a teremtéssel és saját testünkkel, két lépés távolságot véve szükségleteinktől a lényegesre igyekszünk csupaszítani fogyasztási szokásainkat, hogy megnyílhassunk.
Ima: megnyílás Isten felé, megadjuk neki az elsőbbséget, és leborulunk az egészen Más előtt.
Alamizsna: elfordulva a saját szükségleteink követelő hangjától, leborulva az egészen Más előtt és megnyílva Előtte, megnyílunk a Másik előtt is. Osztozunk, ha épp sikerül nem arra fókuszálnunk, hogy mi hiányzik nekünk, hanem arra, hogy miből tudunk adni. Hogy van miből adnunk.
Még ma abbahagyhatjuk a dőzsölést. Lázár ott fekszik az ajtónk előtt. Még van időnk, hogy meghalljuk lakomáinkra beszűrődő hangját.