Guba András SP elmélkedése
A böjt a mi elszánásunk, erőfeszítésünk, Istenhez igazodásunk kifejeződése. Mintha volna benne egy üzenet, hogy eddigi életformánkkal nem egészen felé haladtunk. Abból a tapasztalatból ered, hogy távol vagyunk Istentől, közelebbre vágyunk.
A „vőlegény jelenléte” Istenünk tette, mellyel Jézusban közénk jön és az egymásra találás nagy ünnepét üli velünk. A találkozás, a jelenlét örömére hív. Ő vágyik közénk, Ő lép hozzánk, nem számonkérve, hanem hitvesi vággyal és szeretettel.
Kik is vagyunk mi, akik Jézust követjük? Távollévők vagy Isten közelségét elfogadók, ünneplők. Ne válasszuk ketté egyiket vagy másikat, ahogy Jézustól a farizeusok kérdezték! Mindkettő fontos tapasztalata életünknek. Jézus szerint vannak ilyen napok és olyan napok. A nagyböjt a távollétből való visszalépésünk, Istenre vágyódásunk megélésének ideje. Engedjük, hogy áthasson minket, remélve, hogy húsvéti találkozásunk annál örömtelibb lesz.